Egy kiadós South Park-maraton után

Néhány hete (hónapja?) úgy döntöttünk, ideje elkezdeni elölről a South Parkot. Este, alvás előtt mindig jól esik valami könnyű, agykikapcs szösszenet. Ez pedig egy elég masszív időt felölelő projekt volt, egy darabig nem kellett azon agyalni, mi legyen az esti brain-off sorozat.


Anno sok South Parkot néztem, de a kilencedik évadnál kiszálltam, a Mr. Garrison átoperálásával kezdődő szezonból pár rész elég volt ahhoz, hogy rájöjjek: itt valami elromlott, ez már nem az a sorozat, amit annyira szerettem. Azóta néha persze elkaptam egy-egy félepizódot a továbbiakból, de egyiket sem tudtam végignézni. A régi részeket hébe-hóba szívesen újráztam, de nagyjából ennyi. Most viszont nekiestünk, és a legelső résztől kezdve jól behoztuk a lemaradást.

"Suli van, suli van..."

Azoknak, akik egy másik bolygóról jöttek, a miheztartás végett jöjjön egy kis gyorstalpaló: a South Park egy Matt Stone és Trey Parker által készített, animációs sorozat, amely idén tapossa a huszonegyedik évadját. Főszereplője négy south parki nyolcéves: Stan, Kyle, Cartman és Kenny.


Baromi furcsa volt látni az első részt, amikor még igazán kicsi gyerekcipőben járt a sorozat. Azóta fényévekkel fejlődött, de szerencsére a több pénzzel nem szálltak el túlságosan kinézetileg. Igazi nosztalgia-bomba volt: idegenek, Kathy Lee Gifford, Szőrmóksegg, és még sorolhatnám. Ahogy haladtunk előre, úgy látszott a fejlődés, egyrészt képileg, de Trey Parker és Matt Stone is egyre inkább otthon érezte magát South Parkban, és jobbnál jobb történeteket találtak ki. Külön öröm, hogy szépen sorban több mellékszereplő lépett elő úgymond, és lettek igazi kedvencek, legyen az Randy Marsh, vagy épp Butters.

"Ha nem ölnénk meg a vadakat, meghalnának."

Nagyszerű élmény volt újrázni a korai részeket, de amitől tartottam, az beigazolódott: a kilencedik évad környékén valami megtört. Ám ezúttal nem lett félbe hagyva. És milyen jó döntés volt folytatni: noha tény és való, hogy megszaporodtak a gyengébb, sokszor elég semmilyen epizódok, mégis akadtak köztük igazi gyöngyszemek. Úgy egy-két évad (mondhatjuk így?) hanyatlás után ismét új erőre kapott a South Park, ismét lehetett önfeledten szórakozni, noha be kellett látni, hogy már egyre jobban kezd kikopni belőle a gyermeki naivság, amely korábban végig jelen volt. Kenny sem halt meg többet, ahogyan nem hallhattuk már azt sem, hogy "ma is tanultam valamit". Más lett a sorozat, és igen, ahogy tovább haladtunk, úgy kezdte elveszíteni a hasonlóságot régi önmagával, de hát mint tudjuk, nem lehet két évtizedig ugyanazt nézni. Még ha ez sokszor nem is jön össze.


De valóban jó döntés volt folytatni. Arról nem is beszélve, hogy a két folytatásos évadtól eleinte mennyire tartottam, de be kellett látnom, hogy képtelen vagyok abbahagyni. Olyan cliffhangerekkel leptek meg minket egy-egy rész végén, hogy nem volt kérdés: folytatni kell! Meglepő, hogy ilyen merészet húztak. Bár már korábban is kacérkodtak pár folytatásos epizóddal: Képzeletfölde, Trónok harca, de sikerült bebizonyítani, hogy ezt akár egy évadon keresztül is tudják tartani. És itt fűzték be a sztoriba minden idők legnagyobb Donald Trump fricskáját is, amely előtt emelem a kalapom.

A South Park rengeteget változott a két évtized alatt. Voltak egészen kiemelkedő csúcspontjai, ám közben repült elég mélyeket is. Furcsa megnézni egy részt az első szezonból, ám aki leragadt a korai szakaszban, annak nagyon érdekes élmény lenne bepróbálni kapásból egy új részt. Mert bár a 21 év alatt hőseink pusztán egy évet öregedtek, de ők maguk is sokat változtak. Az egész város megváltozott. Nem ugyanaz a South Park, amit anno, porbafingóként néztünk, de szerencsére nem is egy kifulladni látszó gépezet. Folyamatosan reflektál a média aktuális eseményeire: például épphogy kirobbant a Weinstein-botrány, a következő epizódban már meg is említették.

Összegezve: a South Park még mindig (pontosabban: már megint) jó, csak nem szabad pontosan azt várni tőle, amit régen nyújtott. Márklár!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Exists [2014]