Sorvadj el! / Thinner [1996]
Cigánykaraván érkezik a kisvárosba. A súlyproblémákkal küszködő helyi ügyvéd, Billy Halleck egyik este figyelmetlenségből halálra gázolja egyiküket. Miután felmentik, a társulat feje átkot szór a férfi fejére: "sorvadj el!" - mondja neki. A közel 300 fontot nyomó Billy innentől kezdve vészes fogyásnak indul. Hiába eszik féktelenül, képtelen utolérni magát: a súlya csak csökken és csökken.
Stephen King annak idején próbálkozott álnéven írni: többek között A hosszú menetelés, vagy A menekülő ember is Richard Bachman néven íródott. A Sorvadj el! volt a fordulópont, ugyanis itt buktatták le, és jöttek rá, hogy Bachman és King valójában egy és ugyanaz a személy. Miután ez kiderült, a regény eladásai megnőttek, ám az író nem utoljára használta ezt az álnevet.
A Sorvadj el! szintén egy olyan film, amelyhez nagyon régi emlékek fűződnek részemről. Aki olvassa a blogot, az emlékezhet pár olyan bejegyzésre, ahol emlegettem azokat a vhs-időket, amikor porbafingóként éjjelente horrorfilmekkel ütöttem el titokban az időt. Na, a Sorvadj el! is pont ilyen.
Eléggé megrohamozott a nosztalgia az újrázás közben, így talán kicsit engedékenyebb is vagyok most vele, de abban azért szerintem kiegyezhetünk hogy nem egy kimondottan rossz filmről van szó. Oké, messze nem ez az alfa és az omega, de vannak ennél bőven borzalmasabb King-adaptációk. A kor kissé meglátszik rajta, ma már sokkal élethűbben tudnak "megkövéríteni" valakit, és a cigánykaraván vezetőjének sem biztos, hogy egy indián őslakost választanának.
Egyébként a film legnagyobb erőssége az a bizonyos versenyfutás az idővel. Halleck ugyanis vészesen fogy, hamarosan csont és bőr marad belőle, vagy talán még annyi sem. Emiatt családjával is megromlik a kapcsolata, hiszen ők nem hisznek abban, hogy cigány átok. Kiválóan átjön az a kálvária, amellyel hősünk szembesül, és minden erejével azon van, hogy ennek az egésznek véget vessen. De nem megy az olyan egyszerűen. Ha pedig az öreg cigány nem hajlik a szép szóra, akkor emberünk kénytelen drasztikusan fellépni. A film remekül ábrázolja a magára maradt embert, aki szinte senkire sem számíthat, mindenki elfordult tőle, pedig az élete a tét.
Ha rangsorba szednénk a King-adaptációkat, a Sorvadj el! valahol pont a lista közepén foglalna helyet. Jó, de nem sok kiemelkedővel, viszont végig nézeti magát, és emiatt nem lehet rá haragudni. A tipikusan korrekt kikapcsolódás, némi borzongással vegyítve.
Az eddigi Stephen King irományokért ide kattints!
Stephen King annak idején próbálkozott álnéven írni: többek között A hosszú menetelés, vagy A menekülő ember is Richard Bachman néven íródott. A Sorvadj el! volt a fordulópont, ugyanis itt buktatták le, és jöttek rá, hogy Bachman és King valójában egy és ugyanaz a személy. Miután ez kiderült, a regény eladásai megnőttek, ám az író nem utoljára használta ezt az álnevet.
A Sorvadj el! szintén egy olyan film, amelyhez nagyon régi emlékek fűződnek részemről. Aki olvassa a blogot, az emlékezhet pár olyan bejegyzésre, ahol emlegettem azokat a vhs-időket, amikor porbafingóként éjjelente horrorfilmekkel ütöttem el titokban az időt. Na, a Sorvadj el! is pont ilyen.
Eléggé megrohamozott a nosztalgia az újrázás közben, így talán kicsit engedékenyebb is vagyok most vele, de abban azért szerintem kiegyezhetünk hogy nem egy kimondottan rossz filmről van szó. Oké, messze nem ez az alfa és az omega, de vannak ennél bőven borzalmasabb King-adaptációk. A kor kissé meglátszik rajta, ma már sokkal élethűbben tudnak "megkövéríteni" valakit, és a cigánykaraván vezetőjének sem biztos, hogy egy indián őslakost választanának.
Egyébként a film legnagyobb erőssége az a bizonyos versenyfutás az idővel. Halleck ugyanis vészesen fogy, hamarosan csont és bőr marad belőle, vagy talán még annyi sem. Emiatt családjával is megromlik a kapcsolata, hiszen ők nem hisznek abban, hogy cigány átok. Kiválóan átjön az a kálvária, amellyel hősünk szembesül, és minden erejével azon van, hogy ennek az egésznek véget vessen. De nem megy az olyan egyszerűen. Ha pedig az öreg cigány nem hajlik a szép szóra, akkor emberünk kénytelen drasztikusan fellépni. A film remekül ábrázolja a magára maradt embert, aki szinte senkire sem számíthat, mindenki elfordult tőle, pedig az élete a tét.
Ha rangsorba szednénk a King-adaptációkat, a Sorvadj el! valahol pont a lista közepén foglalna helyet. Jó, de nem sok kiemelkedővel, viszont végig nézeti magát, és emiatt nem lehet rá haragudni. A tipikusan korrekt kikapcsolódás, némi borzongással vegyítve.
Az eddigi Stephen King irományokért ide kattints!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.