Donnie Darko [2001]

Ki tudja, Richard Kelly talán egyetlen patronját lőtte el akkor, amikor berobbant a köztudatba Donnie Darko című filmjével. Egy hangzatos, sötét tónust sejtető, korántsem hétköznapi név, amelyben fontos szerepet játszik egy óriás nyúl: naná, hogy valami mindfuck élmény, amely azóta kultfilmmé nőtte ki magát, és még Kelly sem tudta megugrani azt a bizonyos lécet, amit felállított magának. Sőt, még a közelébe sem ért.


A történet főszereplője a címszereplő Donnie, átlagos kertvárosi életet élő családjának középső gyermeke. Azonban szorongásos zavarokkal küzd, igazi magának való gimnazista, elvont, elvan a maga kis világában. Egy nap megjelenik Frank, az óriás nyúl, aki közli vele, hogy 28 nap, 6 óra, 42 perc és 12 másodperc múlva vége a világnak. Ezután Donnie-ék házára egy repülőgéphajtómű zuhan, azt azonban senki nem tudja, honnan került elő, mivel egyetlen gép sem zuhant le. A furcsaságok pedig nem érnek véget: valaki eláztatja az iskolát, Donnie pedig felfedezi, hogy a környéken élő, Halálnagyinak becézett idős nő egykor az iskolában tanított, sőt, egy könyvet is kiadott az időutazásról.

Richard Kelly filmje nem az a fajta darab, amelyet könnyen megemészt az ember, hiszen nem egy megtekintést igényel, sőt, kérdőjelek még a sokadik újrázás után is maradnak. Azt viszont nem lehet elvenni tőle, mennyire beszippantja az embert. A rendezés, kiváltképp a hangulat megteremtése igen erősen dominál. A képkockák, amelyek azonnal beleégnek az ember retinájába. Nem mellesleg a nyolcvanas években járunk, a korhű hangulat pedig nem csak a ruhákban, autókban, aktuális mozipremierekben vagy aktuálpolitikában nyilvánul meg: elég kiszúrni például egy régi-régi Old Spice flakont a háttérben, és már tudjuk, hogy minden apróságra figyeltek.


A sztorit főleg a mindfuck hatások viszik előre, a néző feje felett folyamatosan sorakozó kérdőjelek, amelyek egy részére választ kapunk, de így, kismilliomodik alkalommal újrázva is találtam pár újdonságot, amely mellett eddig elsiklott a figyelmem. Elvont film ez a javából: bár sokkal érthetőbb, mint egy vérbeli Lynch-darab, de atmoszférájával és jó pár felejthetetlen párbeszéddel vagy monológgal gondoskodik arról, hogy időről időre újra előkerüljön, leporoljuk és átadjuk magunkat ennek a nagyon furcsa élménynek.

Jake Gyllenhaal fiatalon ugyan, de lejátszik mindenkit, akit csak lehet. Kiváló választás volt ez, azóta ha Jake bármelyik filmjében egy félmosoly kúszik az arcára, mindig Donnie Darko karaktere jut eszembe.

Így történt az, hogy Richard Kelly első körben elkészített egy olyan filmet, amelynek nívója azóta is átléphetetlen a számára. Talán nem is erőlködik, talán csak szerencséje volt, amikor kiötölte Donnie Darko sztoriját (készült egy S. Darko című "folytatás", másik rendezőtől, kerüljétek!), mindenesetre örüljünk annak, hogy ez a film van nekünk, és bármikor gondoskodik arról, hogy valami egészen szürreális élményben legyen részünk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]