Ugrás a fő tartalomra

A setét torony [2017] - Pedig jó ötletnek tűnt

A fiatal Jake-nek különös álmai vannak egy másik világról, melyben szerepet játszik egy harcos, egy fekete ruhás férfi, valamint egy hatalmas torony. Ezek az álmok a fiú rögeszméjévé válnak, rajzok díszítik a szobáját, ám pszichiátere szerint csak az elhunyt apja iránti gyászhoz köthető. Jake nem is sejti, hogy hamarosan szembekerül ezekkel az álmokkal a valóságban: lehet nem véletlenül álmodott ilyeneket és lehet, hogy a fekete ruhás férfinek pont az ő képességére fáj a foga.


Ha van olyan regényfolyam, amelyre sokan a megfilmesíthetetlen jelzőt használják, az mindenképp Stephen King - A setét torony sorozata. Bár én magam nem olvastam (a kedvem viszont megjött hozzá), de ebben a sok-sok éven át írt agymenésben King nagyon elmerült a fantasy világában, természetesen a maga módján. Jó ötlet volt egy másfél órás, tipikus hollywoodi mozit összerakni belőle? Nem feltétlenül.

Mert a Setét toronnyal vannak gondok. Egyrészt nagyon kapkod, nagyon hamar leakarja tudni a cselekményt, röviden: baromira összecsapott lett a végeredmény. Ebben persze valahol meg kéne találni azt a pozitívumot, hogy legalább nem unalmas és pörgős: ez valahol így is van, de ezáltal mégsem érzed magad kényelmesen ebben a világban. Nincs idő mindent megmagyarázni, nincs idő elmerülni a látottakban, hiszen menni kell előre, a játékidő sürget.


Mert oké, kapjunk egy látványos popcorn mozit, hiszen az még a jobbik rossz, de legalább értsük, mi miért történik. De az egész előzményt letudják pár elejtett mondatban: a torony a világ kezdete óta áll, nem engedi be a sötét erőket, és csak gyermeki elmével lehet elpusztítani. Ez van, fogadd el. Nem bonyolult, mégis feszengsz közben, hiszen amilyen egyszerű az egész, közben mégis annyira távolságtartó.

Persze vannak pozitív tapasztalatok is: egyrészt rengetegen King-utalás van az író számos más regényére. Kicsit az arcodba van tolva, de ha felismered, hogy az a valami melyik regényből van, feltudja dobni a pillanatot. Másrészt a színészek, főleg Idris Elba és Matthew McConaughey. A jó és a rossz, az örök ellenségek. Próbálták kihozni ebből az egészből a legjobbat, és bár McConaughey néha talán icipicit túltolta, de még így is mindketten remekeltek. A kissrácot alakító Tom Taylor is meglepően jót alakított, de a show mindenképp Elba és McConaughey vállán nyugszik javarészt.

Furcsa film lett A setét torony. Siet, pedig igazán elidőzhetne néha, jobban kibonthatná a világát. Nem nézhetetlenül rossz, de az égvilágon semmi kiemelkedő nincs benne. Kissé young adult szagot áraszt, és elfért volna egy R-besorolás is, azonban már kár a gőzért: ez van, ezzel kell beérni.


Megjegyzések