Tűnj el! / Get Out [2017]
Chris (Daniel Kaluuya) és barátnője, Rose (Allison Williams) leutaznak vidékre a lány szüleinek birtokára, távol a világ, de főleg a nagyváros zajától. A fiú eleinte tart tőle, hogy leendő apósa és anyósa nem nézi jó szemmel a bőrszínét, amely történetesen fekete. A szülők örömmel fogadják a párt, ám Chris-nek néhány apróság már az elején szemet szúr, és ezek a furcsaságok idővel gyarapodnak. Hamarosan a szülők díszes baráti társasága is felbukkan...
Jordan Peele nevét ha nem is ismeritek, de biztosan láttátok már a fickót egy-egy komédiában, de még a Fargo első évadában is felbukkant. Na, ez a srác rendezett most egy filmet, életében először, és még ő is írta. Ráadásul egy horrorfilmet, amely nem a klasszikus mainstream-vonalat követi. Ha hasonlítanom kellene egy másik műhöz, akkor elsőként a The Invitation ugrana be: ugyanolyan lassan csordogáló paranoid-thriller, amelyben a főhőssel együtt keressük a megoldást erre a megannyi rejtélyre, mígnem amikor leesik a tantusz, fordulatot vált a film, és elkezdődik a finálé.
Ha gonosz lennék, azt is mondhatnám, hogy a Get Out valójában a The Invitation fekete kistesója. Mert a bőrszín, a rassz kérdése elég erősen jelen van, és bár spoilerek nélkül nehéz lenne tovább folytatni ezt a mondatot, maradjunk annyiban, hogy lesznek meglepetések. Személy szerint örültem annak, hogy nem merül ki a mondanivaló annyiban, hogy a csúnya, gonosz fehérek elakarják kapni a szegény, afroamerikai fiút, és ezáltal nem is süllyedt le egy kommersz slasher szintjére. Ennél sokkal többről van szó, hiszen nem véletlenek az éltető kritikák.
Ugyan kész rémálom, ami a főhőssel zajlik, nincs egy nyugodt perce sem a lány szüleinek házában. Hiába a mézes-mázos fogadtatás, érzi, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Ez a fajta feszültség, amelyet ez a folyamatosan duzzadó misztikum szolgáltat, igen erősen rányomja bélyegét a képkockákra és szül egy nagyon nyugtalanító atmoszférát, miközben mi, nézők folyamatosan ismételgetjük magunkban: "öreg, én nem tudom, mi ez az egész, de sürgősen tűnj el onnan!". Mind a rendezés, mind a forgatókönyv egy elég erős pacsit érdemel: Peele nem kapkodta el, nem alkalmazott hatásvadász elemeket, és összesen két darab jump scare az, amivel szolgál: az egyik még az expozícióban, a másik pedig már később, de nagyon elegánsan sikerült beleszőni a jelenetbe, és inkább megborzongat, mintsem felugorj a székből.
Daniel Kaluuya meglepően ügyesen viszi el a show-t: ő a szenvedő alany, vele történik mindez, és az ő személyes, múltbeli drámája kerül egy ponton előtérbe. Kiváló választás volt, nem egy elkoptatott arc, de öröm volt nézni, hogyan alakít. Rajta kívül a szülők azok, akik emlékezetesek maradnak, de főleg Catherine Keener, azzal a fránya teás csészével.
Nem a megszokott sallangokat követő, ám annál precízebb horror-thriller koktél, amely mindenképp megéri a maga miséjét. Izgalomban, feszültségben, és szorongató hangulatban nincs hiány. Valódi csemege!
Jordan Peele nevét ha nem is ismeritek, de biztosan láttátok már a fickót egy-egy komédiában, de még a Fargo első évadában is felbukkant. Na, ez a srác rendezett most egy filmet, életében először, és még ő is írta. Ráadásul egy horrorfilmet, amely nem a klasszikus mainstream-vonalat követi. Ha hasonlítanom kellene egy másik műhöz, akkor elsőként a The Invitation ugrana be: ugyanolyan lassan csordogáló paranoid-thriller, amelyben a főhőssel együtt keressük a megoldást erre a megannyi rejtélyre, mígnem amikor leesik a tantusz, fordulatot vált a film, és elkezdődik a finálé.
Ha gonosz lennék, azt is mondhatnám, hogy a Get Out valójában a The Invitation fekete kistesója. Mert a bőrszín, a rassz kérdése elég erősen jelen van, és bár spoilerek nélkül nehéz lenne tovább folytatni ezt a mondatot, maradjunk annyiban, hogy lesznek meglepetések. Személy szerint örültem annak, hogy nem merül ki a mondanivaló annyiban, hogy a csúnya, gonosz fehérek elakarják kapni a szegény, afroamerikai fiút, és ezáltal nem is süllyedt le egy kommersz slasher szintjére. Ennél sokkal többről van szó, hiszen nem véletlenek az éltető kritikák.
Ugyan kész rémálom, ami a főhőssel zajlik, nincs egy nyugodt perce sem a lány szüleinek házában. Hiába a mézes-mázos fogadtatás, érzi, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Ez a fajta feszültség, amelyet ez a folyamatosan duzzadó misztikum szolgáltat, igen erősen rányomja bélyegét a képkockákra és szül egy nagyon nyugtalanító atmoszférát, miközben mi, nézők folyamatosan ismételgetjük magunkban: "öreg, én nem tudom, mi ez az egész, de sürgősen tűnj el onnan!". Mind a rendezés, mind a forgatókönyv egy elég erős pacsit érdemel: Peele nem kapkodta el, nem alkalmazott hatásvadász elemeket, és összesen két darab jump scare az, amivel szolgál: az egyik még az expozícióban, a másik pedig már később, de nagyon elegánsan sikerült beleszőni a jelenetbe, és inkább megborzongat, mintsem felugorj a székből.
Daniel Kaluuya meglepően ügyesen viszi el a show-t: ő a szenvedő alany, vele történik mindez, és az ő személyes, múltbeli drámája kerül egy ponton előtérbe. Kiváló választás volt, nem egy elkoptatott arc, de öröm volt nézni, hogyan alakít. Rajta kívül a szülők azok, akik emlékezetesek maradnak, de főleg Catherine Keener, azzal a fránya teás csészével.
Nem a megszokott sallangokat követő, ám annál precízebb horror-thriller koktél, amely mindenképp megéri a maga miséjét. Izgalomban, feszültségben, és szorongató hangulatban nincs hiány. Valódi csemege!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.