Cornetto-trilógia III/III: Világvége / The World's End [2013]
És elérkeztünk a végéhez: a hármas utolsó darabja a csokis-mentolos színt kapta, a'la Cornetto, ezzel tisztelegve a sci-fi műfaja előtt. Mert Wright és csapata ezúttal az inváziós filmeket vette górcső alá és fordította ki azokat sablonjaikból, tisztelegve előttük.
A cím becsapós, mert a The World's End voltaképp egy kocsma is egyben, amely egy 12 állomásos kocsmatúra utolsó állomása, ahová annak idején egy iskolás, baráti társaságnak csak nem sikerült eljutni végül. Eltelt jó pár év, a még mindig múltban ragadt, 40 évesen is hedonista felfogást valló Gary King (Simon Pegg) úgy dönt, összeboronálja a régi brigádot, hogy utazzanak vissza szülővárosukba, és ezúttal tényleg vigyék végig a túrát. A gond az, hogy Gary-n kívül a csapat többi tagja már komoly felnőtt, nem isznak, családjuk van, jó állásuk, az pedig csak hab a tortán, hogy még félúton sem járnak, amikor rájönnek, hogy a várost idegenek szállták meg, átvéve az ott élők testét, identitását.
A trilógia leggyengébb darabjával van dolgunk. Félreértés ne essék, a The World's End szórakoztató, vicces, és ugyanazt a stílust hozza, amit az előző két rész. Egyszerűen csak Wright-ék kicsit elszálltak. Ki tudja, talán rossz műfajhoz nyúltak, talán nem kellett volna ennyi évet kihagyni a zseniális Hot Fuzz óta. Talán csak mindenképp egy lezárást szerettek volna. Nem tudni, mindenesetre a záródarab már nem nyújt olyan élményt, mint elődei.
A film egészen addig a pontig működik hibátlanul, amíg gyanútlan hőseink járják a kocsmákat, a probléma akkor burjánzik ki, amikor kiderül, milyen fenyegetéssel állnak szemben. Ugyan innentől kezdve sem lesz nézhetetlen, sem fájdalmasan rossz, de veszít a varázsából. Látszik, hogy szívvel készült, de mintha a lélek itt elillanna. És akkor még a játékidő jelentős része hátra van. Persze ezúttal sem maradhatnak el a kötelező körök: a jégkrémre való utalás, az éretlen viselkedés, a kocsma, mint helyszín, valamint a kerítésen való átugrás.
Szerencsére a társaság sziporkázik: nem csak Simon Pegg és Nick Frost kapott fontos szerepet, de itt van még Martin Freeman, Paddy Considine és Eddie Marsan is. Az aktuális női karakter szerepét pedig Rosamund Pike tölti be. Bár a széria leggyengébb részével van dolgunk, még így sem lóg ki, sőt, mondhatni méltó lezárása a trilógiának.
Vicces, szellemes és szórakoztató, de hiányzott belőle az a kakaó, amit az ember a Shaun of the Dead és a Hot Fuzz után elvárna.
A cím becsapós, mert a The World's End voltaképp egy kocsma is egyben, amely egy 12 állomásos kocsmatúra utolsó állomása, ahová annak idején egy iskolás, baráti társaságnak csak nem sikerült eljutni végül. Eltelt jó pár év, a még mindig múltban ragadt, 40 évesen is hedonista felfogást valló Gary King (Simon Pegg) úgy dönt, összeboronálja a régi brigádot, hogy utazzanak vissza szülővárosukba, és ezúttal tényleg vigyék végig a túrát. A gond az, hogy Gary-n kívül a csapat többi tagja már komoly felnőtt, nem isznak, családjuk van, jó állásuk, az pedig csak hab a tortán, hogy még félúton sem járnak, amikor rájönnek, hogy a várost idegenek szállták meg, átvéve az ott élők testét, identitását.
A trilógia leggyengébb darabjával van dolgunk. Félreértés ne essék, a The World's End szórakoztató, vicces, és ugyanazt a stílust hozza, amit az előző két rész. Egyszerűen csak Wright-ék kicsit elszálltak. Ki tudja, talán rossz műfajhoz nyúltak, talán nem kellett volna ennyi évet kihagyni a zseniális Hot Fuzz óta. Talán csak mindenképp egy lezárást szerettek volna. Nem tudni, mindenesetre a záródarab már nem nyújt olyan élményt, mint elődei.
A film egészen addig a pontig működik hibátlanul, amíg gyanútlan hőseink járják a kocsmákat, a probléma akkor burjánzik ki, amikor kiderül, milyen fenyegetéssel állnak szemben. Ugyan innentől kezdve sem lesz nézhetetlen, sem fájdalmasan rossz, de veszít a varázsából. Látszik, hogy szívvel készült, de mintha a lélek itt elillanna. És akkor még a játékidő jelentős része hátra van. Persze ezúttal sem maradhatnak el a kötelező körök: a jégkrémre való utalás, az éretlen viselkedés, a kocsma, mint helyszín, valamint a kerítésen való átugrás.
Szerencsére a társaság sziporkázik: nem csak Simon Pegg és Nick Frost kapott fontos szerepet, de itt van még Martin Freeman, Paddy Considine és Eddie Marsan is. Az aktuális női karakter szerepét pedig Rosamund Pike tölti be. Bár a széria leggyengébb részével van dolgunk, még így sem lóg ki, sőt, mondhatni méltó lezárása a trilógiának.
Vicces, szellemes és szórakoztató, de hiányzott belőle az a kakaó, amit az ember a Shaun of the Dead és a Hot Fuzz után elvárna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.