The Slumber Party Massacre [1982]
Amy Holden Jones mondhatni színes egyéniség: debütáló filmje volt a The Slumber Party Massacre, de később, a kilencvenes években olyan moziknak írta a forgatókönyvét, mint például a Beethowen vagy a Tisztességtelen ajánlat. Oké, nem az az ember, aki akkora nagy dolgokat tett le az asztalra, de első mozija mégis egy igazi csemege. Nem hibátlan, nem lett belőle klasszikus, de a maga 77 percével egész jól elszórakoztat.
A címből könnyen kitalálható, mi az alapszituáció: a lányok pizsamaparty-t rendeznek, miközben odakint egy elmebeteg gyilkos van szökésben. Nem fogjátok kitalálni, melyik házat célozza meg... Rögtön a közepébe is vágok: lengén (néha túl lengén) öltözött lányok sikítozva menekülnek a pszichopata elől, vagy épp veszik fel ellene a harcot. Ennyi az egész. Nincs túlbonyolítva, sem megcsavarva. Egy kőegyszerű slasher-horror, amelyben ha halványan is, a vígjáték elemek is fel-felbukkannak néha.
A slasher egyik fontos tényezője, ami nagyon meghatározza a végeredményt: a halálnemek. Itt azért vannak elmés megoldások, például rögtön a legelső gyilkosság a furgonban egész sokkolóan tud hatni. Ezen kívül a film többször él a "mi, nézők látjuk, de a szereplők nem látják" megoldásokkal, amelyekből a hűtős jelenetet emelném ki elsősorban, elvégre mindannyian azt vártuk, mikor tárják ki azt a bizonyos ajtót, és kerül a szemük elé az, ami benne van... De több ilyen apró, ügyes megoldással él a film, amelyek gondoskodnak arról, hogy ne fulladjon unalomba az egész.
A színészek valami borzalmasak, noha nem is az volt a cél, hogy tehetségükkel elkápráztassanak minket, a kaszting során valószínűleg inkább arra mentek rá, hogy ki mit tud villantani, de szó szerint. Ez tényleg egy igazi brain-off szórakozás: ha egy pofonegyszerű slasher horrora vágysz, ami egy-két alkalommal még mosolyt is képes kicsalni belőled, és még rövid is, akkor ez lesz a Te filmed.
A címből könnyen kitalálható, mi az alapszituáció: a lányok pizsamaparty-t rendeznek, miközben odakint egy elmebeteg gyilkos van szökésben. Nem fogjátok kitalálni, melyik házat célozza meg... Rögtön a közepébe is vágok: lengén (néha túl lengén) öltözött lányok sikítozva menekülnek a pszichopata elől, vagy épp veszik fel ellene a harcot. Ennyi az egész. Nincs túlbonyolítva, sem megcsavarva. Egy kőegyszerű slasher-horror, amelyben ha halványan is, a vígjáték elemek is fel-felbukkannak néha.
A slasher egyik fontos tényezője, ami nagyon meghatározza a végeredményt: a halálnemek. Itt azért vannak elmés megoldások, például rögtön a legelső gyilkosság a furgonban egész sokkolóan tud hatni. Ezen kívül a film többször él a "mi, nézők látjuk, de a szereplők nem látják" megoldásokkal, amelyekből a hűtős jelenetet emelném ki elsősorban, elvégre mindannyian azt vártuk, mikor tárják ki azt a bizonyos ajtót, és kerül a szemük elé az, ami benne van... De több ilyen apró, ügyes megoldással él a film, amelyek gondoskodnak arról, hogy ne fulladjon unalomba az egész.
A színészek valami borzalmasak, noha nem is az volt a cél, hogy tehetségükkel elkápráztassanak minket, a kaszting során valószínűleg inkább arra mentek rá, hogy ki mit tud villantani, de szó szerint. Ez tényleg egy igazi brain-off szórakozás: ha egy pofonegyszerű slasher horrora vágysz, ami egy-két alkalommal még mosolyt is képes kicsalni belőled, és még rövid is, akkor ez lesz a Te filmed.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.