Pénzes cápa / Money Monster [2016] - Így csinálj nagyon buta túszejtős filmet!
Lee Gates (George Clooney) tévés szupersztár: műsorában (amely a bejátszásokból ítélve a világ talán legcikibb showja) pénzügyi tippeket ad, tőzsdés lehetőségeket vázol fel nézőinek, mit érdemes megvenni, hogyan érdemes gazdálkodni a nehezen megkeresett anyagiakkal. A gond akkor üt be, amikor az élő adás közepén egy férfi, Kyle (Jack O'Connell) toppan be, pisztolyt szegezve a showmanre. A kamerának forognia kell, különben a fegyver elsül. Bombát szerel Lee-re, és magyarázatot követel, hogy a pénzügyi tanácsokat követve, mégis miért semmizték ki őt?
Nem sűrű alkalom, hogy Jodie Foster filmet rendez, ám ilyenkor egészen felemás élményeket kapunk az amúgy kiváló színésznőtől, akinek nem biztos, hogy a rendezői szék a legalkalmasabb hely. Bár érdekes (ugyanakkor korántsem új keletű) felütéssel indul a Money Monster, mégis szinte minden tényező gondoskodik arról, hogy nagyon hamar elmenjen a kedvünk a látottaktól.
Egy szép világban ez a film egy pattanásig feszült thriller lett volna, ahol a néző levegőt nem tud venni, annyira átjön a vászonról a tettek súlya, a kiszámíthatatlanság, valamint maga az atmoszféra. A Money Monster ehelyett egy bárgyú filmecske lett, ahol minden jóság helyett a ripacskodás, és a semmitmondó jelenetek dominálnak. Hiába történik valami szinte mindig, mégsem kielégítő az eredmény, nagyon hamar felüti a fejét az, hogy Jodie Foster nem egy jó rendező. Sablonos pálfordulások, túlontúl hamar megoldott minikonfliktusok, és realistának nem igazán mondható helyzetek. A kiszámíthatóság egy dolog, de bizonyos helyzetekben ha a film ezt sem képes meglépni, ott már nagyon nagy a baj.
Ahogyan a színészeknél is: George Clooney ugyan jó... lenne, de erre a szerepre bizony nem ő kellett volna. Karaktere túlontúl ripacs hozzá, aki valahol most is vegyítette jól bevált manírjait ehhez a karakterhez, de a kettő valahogy nem állt össze. Nem tudnám kimondottan leszólni, egyszerűen csak félrement a kaszting. Jack O'Connell inkább jó volt, egész pofásan hozta a kiégett, 'mindent egy lapra, lesz ami lesz' gondolkozású srácot, akinek már szinte csak ez az egy lehetősége maradt. További mellékszerepben feltűnik még Julia Roberts, de hát ő no comment ugye.
Mondanám, hogy kár érte, de nem akarok hazudni: túszejtős filmekből van megannyi jó, és bár a Money Monster cselekményében szinte mindig történik valami, ami hajtja előre a film fogaskerekét, sajnos így sem lesz egy önmagát nézető darab. Tipikus középszer, amit elnézeget az ember, ha nincs jobb dolga, de egy idő után már a végét várja, amikor pedig azt megkapja, nem marad benne semmi.
Nem sűrű alkalom, hogy Jodie Foster filmet rendez, ám ilyenkor egészen felemás élményeket kapunk az amúgy kiváló színésznőtől, akinek nem biztos, hogy a rendezői szék a legalkalmasabb hely. Bár érdekes (ugyanakkor korántsem új keletű) felütéssel indul a Money Monster, mégis szinte minden tényező gondoskodik arról, hogy nagyon hamar elmenjen a kedvünk a látottaktól.
Egy szép világban ez a film egy pattanásig feszült thriller lett volna, ahol a néző levegőt nem tud venni, annyira átjön a vászonról a tettek súlya, a kiszámíthatatlanság, valamint maga az atmoszféra. A Money Monster ehelyett egy bárgyú filmecske lett, ahol minden jóság helyett a ripacskodás, és a semmitmondó jelenetek dominálnak. Hiába történik valami szinte mindig, mégsem kielégítő az eredmény, nagyon hamar felüti a fejét az, hogy Jodie Foster nem egy jó rendező. Sablonos pálfordulások, túlontúl hamar megoldott minikonfliktusok, és realistának nem igazán mondható helyzetek. A kiszámíthatóság egy dolog, de bizonyos helyzetekben ha a film ezt sem képes meglépni, ott már nagyon nagy a baj.
Ahogyan a színészeknél is: George Clooney ugyan jó... lenne, de erre a szerepre bizony nem ő kellett volna. Karaktere túlontúl ripacs hozzá, aki valahol most is vegyítette jól bevált manírjait ehhez a karakterhez, de a kettő valahogy nem állt össze. Nem tudnám kimondottan leszólni, egyszerűen csak félrement a kaszting. Jack O'Connell inkább jó volt, egész pofásan hozta a kiégett, 'mindent egy lapra, lesz ami lesz' gondolkozású srácot, akinek már szinte csak ez az egy lehetősége maradt. További mellékszerepben feltűnik még Julia Roberts, de hát ő no comment ugye.
Mondanám, hogy kár érte, de nem akarok hazudni: túszejtős filmekből van megannyi jó, és bár a Money Monster cselekményében szinte mindig történik valami, ami hajtja előre a film fogaskerekét, sajnos így sem lesz egy önmagát nézető darab. Tipikus középszer, amit elnézeget az ember, ha nincs jobb dolga, de egy idő után már a végét várja, amikor pedig azt megkapja, nem marad benne semmi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.