I Am Not a Serial Killer [2016]
Nem kis várakozással ültem neki Billy O'Brien thrillerjének, hiszen az alapfelvetés ugyan akármennyire is nem egy spanyol viasz, mégis érdekelt, mit hoznak ki belőle.
A történet főhőse a kisvárosban élő John, akin terapeutája szerint a szopciopata jelzők mutatkoznak meg. A srác rajong a sorozatgyilkosokért, nem mellesleg tudja magáról, hogy ha úgy adódik, talán még ölni is képes lenne. Sorozatgyilkos üti fel a fejét a kis közösségben, ám a támadások körülményeit tekintve mintha nem is emberi lény lenne az elkövető. A helyszíneken pedig mindig ott marad egy furcsa, fekete iszapszerű folyadék. John úgy dönt, a végére jár az ügynek, hamarosan pedig arra is rájön, ki a gyilkos...
Igen, ebből egy nagyon fasza kis macska-egér játék alakulhatott volna ki, tekintettel arra, hogy a rejtélyes mészáros kilétére már a film első harmadában fény derül. A belengetett élmény egy része teljesül is, azonban a film elképesztően elhasal. Egy ideig csak lassú és komótos, ám ezzel nem is lenne különösebb baj, de még egy hangulatos atmoszférát sem képes kipréselni magából, hogy legalább valahogy beszippantson. De mi nézzük, mert érdekel minket, mire is fut ki végül a cselekmény, ám a film itt ássa meg a saját sírját, vagy inkább szórja magára az utolsó marék földet. Mert a finálé minden szempontból (jobb szó nincs rá) gagyi. Nem, nem az, amire esetleg számítanál a fenti szinopszis alapján, az még egy sokkal hálásabb befejezés lett volna. Elmentek egy egészen más irányba, ez pedig rögtön arra sarkall minket, hogyha voltak is erényei a filmnek, azokat sürgősen felejtsük el, csak úgy, mint az addig eltöltött 100 percet.
Mert erényei bizony vannak, ha nem is sok, de itt-ott képes minket meglepni a film. Ezek azok az apróbb kis fordulatok, amelyek nem ösztönöznek minket arra, hogy félbehagyjuk, amit látunk. Voltak ötletek, de sajnos túlontúl kevés jutott erre a játékidőre, a maradékot pedig ki kellett valamivel tölteni, így aztán az egésznek amolyan se íze, se bűze hatása lesz. A főbb színészek teljesen rendben voltak: Max Records korrekt, Christopher Lloyd pedig azon túl, hogy nagyon öreg, még azért jó őt látni és teljesen jól játszott.
Végeredményét tekintve egy teljesen középszerű thriller szintjére süllyed le az I Am Not a Serial Killer. Ha valaki nagyon türelmes és nem emeli magasba az elvárásait, még be is próbálhatja, de nyugodt szívvel ajánlani sajnos nem igazán lehet.
A történet főhőse a kisvárosban élő John, akin terapeutája szerint a szopciopata jelzők mutatkoznak meg. A srác rajong a sorozatgyilkosokért, nem mellesleg tudja magáról, hogy ha úgy adódik, talán még ölni is képes lenne. Sorozatgyilkos üti fel a fejét a kis közösségben, ám a támadások körülményeit tekintve mintha nem is emberi lény lenne az elkövető. A helyszíneken pedig mindig ott marad egy furcsa, fekete iszapszerű folyadék. John úgy dönt, a végére jár az ügynek, hamarosan pedig arra is rájön, ki a gyilkos...
Igen, ebből egy nagyon fasza kis macska-egér játék alakulhatott volna ki, tekintettel arra, hogy a rejtélyes mészáros kilétére már a film első harmadában fény derül. A belengetett élmény egy része teljesül is, azonban a film elképesztően elhasal. Egy ideig csak lassú és komótos, ám ezzel nem is lenne különösebb baj, de még egy hangulatos atmoszférát sem képes kipréselni magából, hogy legalább valahogy beszippantson. De mi nézzük, mert érdekel minket, mire is fut ki végül a cselekmény, ám a film itt ássa meg a saját sírját, vagy inkább szórja magára az utolsó marék földet. Mert a finálé minden szempontból (jobb szó nincs rá) gagyi. Nem, nem az, amire esetleg számítanál a fenti szinopszis alapján, az még egy sokkal hálásabb befejezés lett volna. Elmentek egy egészen más irányba, ez pedig rögtön arra sarkall minket, hogyha voltak is erényei a filmnek, azokat sürgősen felejtsük el, csak úgy, mint az addig eltöltött 100 percet.
Mert erényei bizony vannak, ha nem is sok, de itt-ott képes minket meglepni a film. Ezek azok az apróbb kis fordulatok, amelyek nem ösztönöznek minket arra, hogy félbehagyjuk, amit látunk. Voltak ötletek, de sajnos túlontúl kevés jutott erre a játékidőre, a maradékot pedig ki kellett valamivel tölteni, így aztán az egésznek amolyan se íze, se bűze hatása lesz. A főbb színészek teljesen rendben voltak: Max Records korrekt, Christopher Lloyd pedig azon túl, hogy nagyon öreg, még azért jó őt látni és teljesen jól játszott.
Végeredményét tekintve egy teljesen középszerű thriller szintjére süllyed le az I Am Not a Serial Killer. Ha valaki nagyon türelmes és nem emeli magasba az elvárásait, még be is próbálhatja, de nyugodt szívvel ajánlani sajnos nem igazán lehet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.