Eye in the Sky [2015]
Megéri-e kockázatot vállalni az ellenség likvidálásával, ha azzal ártatlanok is áldozatuk eshetnek a támadásnak? Röviden erről szól az Eye in the Sky, persze ennél lényegesen tágabb értelemben, de a filmben nem történik más, mint nagyon fontos emberek moralizálnak erről a kérdésről - és mégis így lesz piszkosul izgalmas.
Adva van a Kobra-hadművelet, amellyel Aisha Al Hady-t, az amerikai állampolgárságú férfit próbálják kézre keríteni, aki csatlakozott egy szomáliai terroristacsoporthoz. Az akció azonban komoly fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy a házban, ahova a férfi érkezett vendégségbe, egy öngyilkos merénylő készül elő. Már nem Hady elfogása, hanem likvidálása a cél, ez azonban hamar egy komoly vita tárgyát képezi az illetékeseknél. Főleg, miután egy kislány is megjelenik a célpont közelében, és innentől a rizikó még nagyobb lesz.
Bár Gavin Hood munkásságát elnézve nem ugrok azonnal a filmjeire (gondolom ez érthető...), az Eye in the Sky viszont felkeltette az érdeklődésem: kevés helyszín, kevés cselekmény, mindössze arról van szó, hogy emberek beszélgetnek, vitáznak erkölcsi, morális és jogi kérdésekben arról, mi a helyes döntés? Mi múlik mindezen? Mekkora a kockázat? Megéri a járulékos veszteség? És igen, örömmel jelenthetem, hogy az Eye in the Sky pont ettől lesz ütőképes, mert nagyon könnyen átérezhető a dolog súlya, hogy egy parancs kiadása, majd egy gomb megnyomása mekkora feszültséggel, mi több, felelősséggel jár.
Guy Hibbert forgatókönyve remekül ragadta meg a lényeget, mindig sikerül valamivel fenntartani nézőinek figyelmét, egy apróság, amelyet belecsempészve újra és újra megizzasztja a tenyerünket. Nincs túl sok mellébeszélés, mi több, karaktereit is remekül mozgatja és ábrázolja: nagyon hamar átjön a vászon ezen oldalára, ki nézi a döntés emberi oldalát, kinek fontos a kockázat, vagy az, hogy ebből az Egyesült Államok hogyan is mászik ki. Gavin Hood rendezése pedig visszafogott tempót diktál, olyat, amilyet egy ilyen mozi megkíván, mondhatni: precíz munkát végzett.
Ugyan a színészek mind rendben vannak, de senki sem itt tette fel a pontot az i-re karrierjét tekintve, ellenben jó volt Aaron Paul-t végre normális szerepben látni. Helen Mirren és Alan Rickman a kisujjukból kirázták a szerepet, de a többiek a maguk kis epizódszerepeikben sem lógtak ki egyáltalán.
Nem mutatott újat az Eye in the Sky, de amíg tartott, addig én is komoly dilemmákban voltam, mi lenne helyes és mi nem. Mindenféle zászló lobogtatástól mentes, abszolút nyers és izgalmas film, amely egy nagyon alapos gyógyír lehet azoknak, akik egy visszafogottabb, de annál izgalmasabb produkcióra vágynak így a blockbuster szezonban.
Adva van a Kobra-hadművelet, amellyel Aisha Al Hady-t, az amerikai állampolgárságú férfit próbálják kézre keríteni, aki csatlakozott egy szomáliai terroristacsoporthoz. Az akció azonban komoly fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy a házban, ahova a férfi érkezett vendégségbe, egy öngyilkos merénylő készül elő. Már nem Hady elfogása, hanem likvidálása a cél, ez azonban hamar egy komoly vita tárgyát képezi az illetékeseknél. Főleg, miután egy kislány is megjelenik a célpont közelében, és innentől a rizikó még nagyobb lesz.
Bár Gavin Hood munkásságát elnézve nem ugrok azonnal a filmjeire (gondolom ez érthető...), az Eye in the Sky viszont felkeltette az érdeklődésem: kevés helyszín, kevés cselekmény, mindössze arról van szó, hogy emberek beszélgetnek, vitáznak erkölcsi, morális és jogi kérdésekben arról, mi a helyes döntés? Mi múlik mindezen? Mekkora a kockázat? Megéri a járulékos veszteség? És igen, örömmel jelenthetem, hogy az Eye in the Sky pont ettől lesz ütőképes, mert nagyon könnyen átérezhető a dolog súlya, hogy egy parancs kiadása, majd egy gomb megnyomása mekkora feszültséggel, mi több, felelősséggel jár.
Guy Hibbert forgatókönyve remekül ragadta meg a lényeget, mindig sikerül valamivel fenntartani nézőinek figyelmét, egy apróság, amelyet belecsempészve újra és újra megizzasztja a tenyerünket. Nincs túl sok mellébeszélés, mi több, karaktereit is remekül mozgatja és ábrázolja: nagyon hamar átjön a vászon ezen oldalára, ki nézi a döntés emberi oldalát, kinek fontos a kockázat, vagy az, hogy ebből az Egyesült Államok hogyan is mászik ki. Gavin Hood rendezése pedig visszafogott tempót diktál, olyat, amilyet egy ilyen mozi megkíván, mondhatni: precíz munkát végzett.
Ugyan a színészek mind rendben vannak, de senki sem itt tette fel a pontot az i-re karrierjét tekintve, ellenben jó volt Aaron Paul-t végre normális szerepben látni. Helen Mirren és Alan Rickman a kisujjukból kirázták a szerepet, de a többiek a maguk kis epizódszerepeikben sem lógtak ki egyáltalán.
Nem mutatott újat az Eye in the Sky, de amíg tartott, addig én is komoly dilemmákban voltam, mi lenne helyes és mi nem. Mindenféle zászló lobogtatástól mentes, abszolút nyers és izgalmas film, amely egy nagyon alapos gyógyír lehet azoknak, akik egy visszafogottabb, de annál izgalmasabb produkcióra vágynak így a blockbuster szezonban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.