Ugrás a fő tartalomra

Víkend [2015]

A sikeres sztárügyvéd, Márta, párja László és jelenlegi ügyfele, István Erdélybe utazik, hogy pár napra eltűnjenek kicsit, vadásszanak egyet az erdőben. A helyi vadász ellátja őket fegyverekkel, eligazítja a kis csapatot, akik bele is vetik magukat a rengetegbe. Nagyon hamar baleset történik: Márta mozgolódást hall a közelben, a puska elsül, de mint kiderül, a nő véletlenül egy embert lőtt le. Nincs mese, a holttestet el kell rejteni, ám a gondok ezzel még nem értek véget.


Mátyássy Áron tavaly bemutatott filmje remek felütéssel indítja útjára cselekményét, amelyhez ha párosítjuk a már legelső percekben is szembetűnő szemet gyönyörködtető operatőri munkát, igen hamar sikerül elkapnunk a fonalat. Mintha nem is egy magyar filmet néznénk, sokkal inkább hajaz egy skandináv thrillerre.

A kezdeti lelkesedést azonban igen hamar képes letörni a Víkend további része. A fekete leves akkor kezdődik, amikor bekerülnek a képbe további szálak, körülbelül 5-10 percenként üti fel a fejét egy újabb fordulat, egyre több és több karakter kerül a képbe. Ez egy darabig működik, de egy idő után már iszonyat tömény lesz mindez és szó szerint megdolgozza az ember tűrőképességét. Úgy van túlkomplikálva, hogy az expozíció nem indokolta ezt a zsúfoltságot: valakiről mindig kiderül valami turpisság, egyik váratlan esemény követi a másikat, de úgy, hogy szinte a semmiből jönnek. Igen, a kevesebb néha több, ez pedig a Víkendre maximálisan érvényes.  Persze mindeközben elég intenzíven halad előre a történet, és szó sincs arról, hogy ne nézetné magát, de a szemnek nagyon a pályán kell lennie, hogy minden információt a helyén tudjunk kezelni.


A film csodálatos helyeken játszódik, az operatőr Győri Márk pedig élt is a lehetőséggel és elképesztően szép beállításokat sikerült alkalmaznia. Remek hangulatot kölcsönöznek a tájképek, a szinte vadregényes erdélyi képkockák. Szerencsére a színészek, legalábbis a főbb karakterek teljesen hozták, amit rájuk bíztak: Gryllus Dorka szokás szerint rendben volt, de Simon Kornél és Lengyel Tamás is odatette magát.

Végezetül annyit, hogy ugyan nem lett rossz film a Víkend, mert tényleg igényesen van elkészítve, de kevesebb forgatókönyvi bravúrnak szánt fordulattal egy sokkal jobb darab kerekedhetett volna ki belőle. Kár, mert az elején tényleg sikerült beszippantania, de lassacskán kezdett kiköpni magából - és még a finálé is hagyott némi rossz szájízt maga után.


Megjegyzések