Ugrás a fő tartalomra

Agyas és agyatlan / The Brothers Grimsby [2016]

Nobby (Sacha Baron Cohen) igazi tuskó figura, az angliai Grimsby-ben éli suttyó életét. 28 éve már, hogy testvérét elvesztette, de nem adta fel a reményt azóta sem. Tudtára jut, hol lehet öccse, Sebastian (Mark Strong), aki időközben titkos ügynökként tengeti mindennapjait. Nobby épp egy nagyon fontos akció közben zavarja meg, amelynek következtében Sebastian-ból lesz az üldözött, és még a küldetést sem sikerült végrehajtania.


Igen, Sacha Baron Cohen. Az ő neve nagyon sok mindent elárul a Grimsby-ről, mert amit lényegében kapunk Louis Leterrier új filmjének esetében, az egy akció-vígjáték, hamisítatlan Cohen-humorral. De még mielőtt felcsillanna a szemed, hogy milyen jó is volt a Borat vagy A diktátor, sajnos el kell, hogy keserítselek: a poénok jelentős része kimerül valamiféle gusztustalanságban. Legyen az egy méreg szájjal történő kiszívása herezacskóból, hogy azt az ominózus jelenetet ne is említsem, amelyen egyszerre nevetett és botránkoztak meg az emberek - igen, tényleg olyan durva. Vannak humoros megnyilvánulások, ám ezek főleg Nobby mínuszos IQ-jához köthetők, de sajnos javarészt inkább lefárasztott ez a humor, mintsem elszórakoztatott.

És ha már akció-vígjátékról beszélünk, ne feledkezzünk meg magukról az akciókról sem: egy nagyon impozáns, FPS nézetű jelenettel kezdünk, és noha ebből többet nem kapunk, de még így is akad pár jobb pillanat a későbbiekben. Noha nem beszélhetünk az akciófilm készítés csúcsáról, de látszik, hogy Leterrier azért rendezett már két Transportert és egy Unleashed-et, szóval van némi gyakorlata a műfajban. További pozitívuma a Grimsby-nek, hogy alulról karcolja a másfél órát, ezáltal nem csak hamar vége lesz, de sikerült elég pörgősre venni a figurát. Hiába súlytanak le Cohen ezúttal meglehetősen idegesítő (mert amúgy a Borat ám az egyik kedvenc vígjátékom) dolgai, mégis mindig van valami néznivaló, és nincsenek igazán köldökbámulós percek.


Cohen hozza, amihez igazán ért. Látszik, hogy a forgatókönyvbe is besegített. Megbotránkoztat és felforgatja a gyomrod, ki tudja, talán egy sima, szélesebb korosztálynak szánt suttyót el sem játszott volna. Az más kérdés viszont, hogy Mark Strong ezt így, ebben a formában elvállalta. Sok mindenben feltűnik, de furcsa volt látni jó pár jelenetben a mindig komor, főleg rossz arcokat alakító színészt. Nem mondanám, hogy lesüt az arcáról az élvezet, de ezután már nincs olyan szerep, amit "ezt már azért én sem vállalom be" kifogással visszautasíthatna.

Felemás élmény a Grimsby, mert egyrészt gyorsan elmegy vele az idő, de nagyon sok mindenre én sem voltam felkészülve. Mondom ezt úgy, hogy alpári humor szinte mindig jöhet, itt azonban olyan magasra tették a lécet, amely az én ingerküszöbömet is átlépte. Azért a Radcliffe, valamint a Bill Cosby-poénokon még mindig mosolygok, ha eszembe jutnak.


Megjegyzések