Ugrás a fő tartalomra

13 óra: Bengázi titkos katonái / 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi [2016]

Hiába sikerült megdönteni a diktátor, Kadhafi hatalmát, nagy a nyugtalanság a líbiai Benghaziban. Hat amerikai ex-katona, akik biztonsági emberként mentek az országba, most kénytelenek újra fegyvert ragadni: a nagykövet titkos létesítményét ugyanis helyi erők támadják meg.


Mindenképp érdemes odafigyelni, amikor Michael Bay két Transformers-film között valami egészen máson kezdi törni a fejét. Ha nem is volt egy kimondottan jó film a Pain and Gain, de legalább frissítette kicsit a szebb napokat és nívósabb produkciókat is megélt rendező karrierjét. Most egy háborús mozival rukkolt elő Bay, amely egészen felemás gondolatokat ébresztett bennem.

Lényegében a 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi (a továbbiakban csak 13 Hours) pontosan olyan, amilyennek elképzelsz egy háborús mozit, ha a rendezője Michael Bay. Pátosz és hazafiasság közel két és fél órában, elképesztő akciókkal. Egy mondatban így lehet körülírni a filmet, Bay most sem árult zsákbamacskát. Bár azt ő is pontosan tudta, hogy ezt sima PG-13 besorolással képtelenség megcsinálni, így azt feljebb tolták R-re. Muszáj volt, hiszen rengeteg ember vesztette életét az ostrom során, az pedig csak rontott volna az összképen, ha a kamera ilyenkor diszkréten elfordul. De nem is ezzel a filmjével akarta Bay becsalogatni a fél világot a mozitermekbe. A költségvetés mindössze 44 millió dollár volt, amely például a Transformers: Age of Extintion 210 misijéhez képest szimpla zsebpénz.


A 13 Hours két részre osztható: felvezetés, majd ostrom. A film háromnegyede akció, igaz, később történik egy helyszínváltás, amely után nem lesz annyira intenzív és pörgős az élmény, mégis nagyon egyben sikerült tartani az egészet. Nem titkolom egy percig sem, hogy a film közepét maximálisan tudtam élvezni. Ahogy elkezdődött a nagykövet tartózkodási helyének megtámadása, kegyetlen mód ráfüggtem a látottakra és vitt magával a film. Végre megint egy olyan Bay-film, amelyben emberek küzdenek egymással, profik a felkelők ellen, nem pedig óriás CGI-robotok zúzzák egymást. A fickó még mindig tud akciójeleneteket rendezni, ha akar, itt pedig látszott az igyekezet és a törődés.

További erénye a filmnek, hogy nem alkalmaz ismert színészeket. Nincsenek A-listás arcok, és furcsa ezt kimondani, hogy ez pozitívum, de legalább senkit sem tudtunk kötni egy korábbi, ikonikus szerepéhez. Az eddig mellékszerepekben és sorozatokban felbukkant színészek azokban mind jól alakítanak, bár egyiküket sem fogják Oscarra jelölni, de bőven teljesítették azt, amit rájuk bíztak. Az más kérdés, hogy a karakterábrázolás sajnos kimerül annyiban, hogy nagyjából eltudjuk helyezni, kinek mekkora gyereke van, illetve otthon az asszony hányadikat várja.

A film végén persze nem maradhatott el a pátosz és a patrióta sallang, de ez persze várható volt. Néhány kínosan hazafias mondatot és pár hatásvadász elemet leszámítva azonban a 13 Hours egy kifejezetten szórakoztató film, bemutatva (állítólag nagyon hitelesen) egy tragikus eseményt. Ha Bay hagyná a francba az autobotjait és ehhez hasonló, ilyen volumenű mozikat készítene, akkor még jóban is lennénk.


Megjegyzések