Hacsi, a leghűségesebb barát / Hachi: A Dog's Tale [2009]
Kutyás film, amely köztudottan sírós véget ér, ha pedig felakarom rakni a pontot az i-re, akkor azt is hozzáteszem, hogy főszerepben Richard Gere. Fokozni ezt már nem lehet, férfiember nem sok van, aki ezek után önszántából nekiáll a Hacsinak. Én is amolyan "nyomás" hatására néztem meg, de az eredmény engem is meglepett.
A Hacsi, a leghűségesebb barát igaz történeten alapul, ám az országot, valamint a kort megváltoztatták. Így az 1987-es Hacsikó egy sokkal pontosabb történetet mesél el, de mi most maradjunk Lasse Hallström 2009-es filmjénél. A történet ott veszi kezdetét, hogy a professzor Parker Wilson (Richard Gere) egyik este, hazafelé indulva a pályaudvaron szembetalálkozik egy akita fajtájú kölyökkutyával. Nem tud neki ellenállni, hazaviszi az állatot. Felesége eleinte nem nézi jó szemmel az új jövevényt, de hamar megbarátkozik vele. El is nevezik Hacsikónak, akivel Parker életre szóló barátságot köt. Hacsi minden egyes nap kimegy gazdája elé a pályaudvarra, pontban öt órakor, amikor befut a vonat. Ám egy nap Parker már nem érkezik meg azzal a vonattal.
Mindezekből, illetve a magyar alcímből már könnyen kitalálható, merre halad tovább a történet. Lényegében három részre építhető fel: eleinte elmosolyogsz, milyen aranyos kutyával van dolgunk, milyen hűséges állat és mennyire szeretik egymást gazdájával. Majd elkezd repedezni a mécses, de úgy vagy vele, hogy kibírod, ki kell bírnod, pedig legbelül sejted, hogy nem fog menni. Aztán az utolsó percekben borul minden, és bár elkönyveled, hogy egy igazán jól összerakott, megindító történetet láttál, mégsem akarod soha többé látni, annyira letaglózott.
Igen, zúdulnak rád a hatásvadász elemek, ezt nem lehet firtatni, de ha kellően kutyabarát vagy, nem tudsz rá haragudni. Mert bizony nem árt maximális elánnal rajongani a kutyákért, ha ezt a filmet szeretni akarod: sokkal "kutyásabb" film, mint például a Marley meg én, itt teljes mértékig erre van kihegyezve a hangsúly. Richard Gere most is csak Richard Gere, kellett egy megnyerő külsejű, középkorú férfi erre a szerepre, rá pedig mindig lehet számítani, ha ezt kell hozni, de ezt voltaképp bárki képes lett volna eljátszani.
Zsebkendőket előkészíteni! Nincs menekvés, úgysem fogod megúszni, hiába hiszed azt percekkel a vége előtt, hogy diadalmasan helyt álltál, a stáblistánál rájössz, hogy nekem volt igazam. Giccsesnek néhol giccses, de piszkosul megindító történet arról, hogy egy kutya mennyire hűséges tud lenni a gazdájához.
A Hacsi, a leghűségesebb barát igaz történeten alapul, ám az országot, valamint a kort megváltoztatták. Így az 1987-es Hacsikó egy sokkal pontosabb történetet mesél el, de mi most maradjunk Lasse Hallström 2009-es filmjénél. A történet ott veszi kezdetét, hogy a professzor Parker Wilson (Richard Gere) egyik este, hazafelé indulva a pályaudvaron szembetalálkozik egy akita fajtájú kölyökkutyával. Nem tud neki ellenállni, hazaviszi az állatot. Felesége eleinte nem nézi jó szemmel az új jövevényt, de hamar megbarátkozik vele. El is nevezik Hacsikónak, akivel Parker életre szóló barátságot köt. Hacsi minden egyes nap kimegy gazdája elé a pályaudvarra, pontban öt órakor, amikor befut a vonat. Ám egy nap Parker már nem érkezik meg azzal a vonattal.
Mindezekből, illetve a magyar alcímből már könnyen kitalálható, merre halad tovább a történet. Lényegében három részre építhető fel: eleinte elmosolyogsz, milyen aranyos kutyával van dolgunk, milyen hűséges állat és mennyire szeretik egymást gazdájával. Majd elkezd repedezni a mécses, de úgy vagy vele, hogy kibírod, ki kell bírnod, pedig legbelül sejted, hogy nem fog menni. Aztán az utolsó percekben borul minden, és bár elkönyveled, hogy egy igazán jól összerakott, megindító történetet láttál, mégsem akarod soha többé látni, annyira letaglózott.
Igen, zúdulnak rád a hatásvadász elemek, ezt nem lehet firtatni, de ha kellően kutyabarát vagy, nem tudsz rá haragudni. Mert bizony nem árt maximális elánnal rajongani a kutyákért, ha ezt a filmet szeretni akarod: sokkal "kutyásabb" film, mint például a Marley meg én, itt teljes mértékig erre van kihegyezve a hangsúly. Richard Gere most is csak Richard Gere, kellett egy megnyerő külsejű, középkorú férfi erre a szerepre, rá pedig mindig lehet számítani, ha ezt kell hozni, de ezt voltaképp bárki képes lett volna eljátszani.
Zsebkendőket előkészíteni! Nincs menekvés, úgysem fogod megúszni, hiába hiszed azt percekkel a vége előtt, hogy diadalmasan helyt álltál, a stáblistánál rájössz, hogy nekem volt igazam. Giccsesnek néhol giccses, de piszkosul megindító történet arról, hogy egy kutya mennyire hűséges tud lenni a gazdájához.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.