Grandma [2015]

Elle (Lily Tomlin) nem kicsit mizantróp természet, konkrétan utálja az embereket. Egyik nap pedig bekopogtat hozzá unokája, Sage( Julia Garner), aki közli vele, hogy terhes. Anyja nem tud róla, de délután abortusz, pénz viszont nincs. Mivel Elle sem áll jól anyagilag, így a laza és egyben bunkó hangvételű nagymama az unokájával karöltve indul el, hogy pénzt szerezzenek.

Paul Weitz rendezett már nekünk sok mindent. Első filmje az Amerikai pite volt, de kipróbálta magát drámában is (Mocsokváros utcáin) és még a fantasy-kalandfilmtől sem rettent vissza (Rémségek cirkusza). A Grandma talán a legvisszafogottabb filmje eddig: nem dolgozott A-listás nevekkel és mindössze 600 000 dollárból forgatta le, nem több, mint 19 nap alatt. Mindez a végeredményen abszolút visszaköszön, noha nem arra célzok, hogy amatőr lenne a megvalósítás, egyszerűen csak minimalista. Mások több millióból csinálnak hasonló volumenű mozikat, bár tény, hogy itt a gázsi nem okozott komolyabb fejtörést.

A végeredmény egy teljesen korrekt darab: miközben nagymama és unokája utazik, hogy innen-onnan pénzhez jusson, úgy ismerjük meg egyre inkább Elle karakterét, akinek nem szívesen laknál sem a szomszédjában, de ha kávézód van, még ott sem látod szívesen. Nem érdeklik különösebben a körülötte lévők, ha pedig harsány természetének hangot adnak, ő duplán, sőt, triplán kiáll magáért. Ez okoz jó néhány kínos pillanatot unokája számára, valahol pedig ennek kellett volna szolgáltatni a dramedy rész komikus részét, ám nem sikerült olyannyira kiélezni, hogy akár még meg is mosolyogtasson. Kár, mert megvolt benne a lehetőség, a karakterek, illetve a szituációk által.

Az év alakítását senki sem itt teszi le, azonban Lily Tomlin nagyon érezte a szerepét, elég sok múlt rajta, ő pedig hozta a figurát, ahogy csak lehet. Lényegében ellopja a show-t mindenki elől, a fókusz elsősorban őrajta van, a kiállhatatlan Elle szerepére pedig nagyon passzol a színésznő.

Délutáni időtöltésnek egy teljesen korrekt, mindössze egy és egynegyed órás matiné a Grandma. Nem kell tőle sokat várni, nem is nyújt sokat, maradandót sem, de teljes mértékig nézeti magát. Nincs üresjárat, sem mellébeszélések, egy ártatlan kis független alkotás, mindenféle világmegváltó gondolat nélkül. A tipikus "egynek jó" film.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Final Cut - Hölgyeim és uraim [2012]

Top 10: Kedvenc vígjátékok

Beware the Slenderman: Az internet réme életre kel [2016]