Creed - Apollo fia [2015]

Adonis Johnson (Michael B. Jordan) nem más, mint a profi boxoló, Apollo Creed házasságon kívül született gyereke. Ugyan nem ismerte apját, hiszen ő még a fiú születése előtt életét vesztette, mégis minden álma, hogy a nyomdokaiba léphessen. Feladja kényelmes életét, munkahelyén pont előakarják léptetni, ám ő mégis felmond. Felkeresi a visszavonult Rocky Balboát (Sylvester Stallone) és felkéri, hogy ő legyen az edzője. Az öreg Rocky eleinte ódzkodik az ajánlattól, mondván, ő már nem foglalkozik ezzel, de nagy nehezen csak beadja a derekát.

Részemről nagy várakozás előzte meg Ryan Coogler (Fruitvale Station) moziját, ám erről főleg az tehet, hogy Rocky Balboát, ha csak mellékszerepben is, de viszont láthatjuk. Amikor pedig felröppentek a hírek, hogy Sly milyen hatalmasat alakított, már tényleg tűkön ültem.

A Creed valójában bármelyik sportfilm lehetne, sőt, kísértetiesen hasonlít az első Rocky-filmre, amit én személy szerint nagyon imádok. Ahogy telt és múlt a Creed játékideje, úgy tartottam kicsit attól, hogy végül a tökéletes kiszámíthatósága fogja hazavágni a végeredményt, de közben mégis azon kaptam magam, hogy élvezem, amit látok. A dráma teszi a dolgát, a finoman elhintett humormorzsák megmosolyogtatnak, Adonis karakterét kiválóan vezetik fel, miközben Stallone nagyszerűen hozza, amit hoznia kell.

Nincsenek nagy fordulatok, sem bravúros cselekmény: egy tipikus sportfilm, de nagyon tisztességesen összerakva. Erről pedig Coogler tehet elsősorban, hiszen ha a forgatókönyv nem is volt túl erős, de rendezés terén mindenképp jár az elismerés, mert a hatás az nem maradt el. Egy kezdő boxoló felemelkedését láthatjuk, aki próbálja a nyilvánosság előtt eltitkolni, hogy valójában kinek a sarja: nem akarja, hogy Apollo Creeddel azonosítsák, nem kíván a név mögé bújni, tiszta lappal akar kezdeni, de mint tudjuk, elég egy olyan embernek megtudnia és másnap ország-világ tud róla. Érdemes megemlíteni továbbá Adonis és Rocky kapcsolatát: míg egyikük apját, a másik a fiát vesztette el, (még ha nem is ugyanúgy) és remekül működött a kémia a két színész közt. Egyszerűen öröm nézni, amit ez a két színész művel a két karakterrel, főleg a közös jeleneteikben.

Michael B. Jordan már bizonyított, például Coogler legutóbbi filmjében, Stallone pedig mostanra érhette el az aranykorát, mert amit itt és most lepakolt az asztalra, azzal konkrétan félresöpri minden eddigi akciófilmes vagy vígjátékos próbálkozását. Egy ízig-vérig színészi alakítást láthatunk. Már a 2006-ban bemutatott Rocky Balboában is megvillantotta tehetségét, itt viszont tovább vitte azt. Elérte azt, hogy már a legelső felbukkanásakor nem Sly-t látjuk, hanem a régi ismerőst: Rocky-t. Egy idős vénembert, aki nyugisan vezeti éttermét, kissé szenilis, kicsit elszaladt mellette a világ, de még mindig a vérében van a sport, hiába próbálta feledni az elmúlt években.

És végül a meccsek. Sokat nyom a latba egy boxfilmnél, hogyan lettek megkoreografálva a mérkőzések, de elismerésem: Coogler zsenijének hála boxkesztyűvel lehet püfölni a feszültséget (haha). A Creed nem kerülne be egy Top 10 Sportfilmes listába, nem lett jobb az első Rocky-filmnél sem, de kiválóan tiszteleg előtte. Egy nagyon szépen összerakott, megrendezett iparosmunka, amely csak valami új kezdete - hiszen már bejelentették a folytatást.