Everest [2015]

Miért kell az embernek meghódítani olyan dolgokat, amely elsőre talán lehetetlennek tűnik? Miért kell az Everestet megmászni? A választ megkapjuk a filmben és nem is gondolnánk, mennyire egyszerű: mert ott van. Az Everest egy igaz történetet mesél el 1996-ból, amikor is néhány hegymászó nem számított arra, hogy nem mindenki fog lejönni közülük a monstrum hegyről.

Rob Hall tapasztalt hegymászó, már ötször járt odafent az Everesten, most pedig újabb túráját szervezi. A társaság nekivág ennek a korántsem sétagaloppnak, és ugye nem valószínű, hogy készült volna film erről az expedícióról, ha egy zökkenőmentes, laza, hétvégi hegymászásról lenne szó. A gond be is üt hamar, vihar közeleg, méghozzá nem is akármekkora, Hall és csapata pedig fent reked a magasban.

Őszintén szólva Baltasar Kormákur-t az átlagnál picivel jobb rendezőnek tartottam, de számomra sosem alkotott kiemelkedőt, maradandót: mintha csak egy kevés választaná el attól, hogy igazán nagyot domborítson. Ez volt például a Csempészek és a 2 kaliber esetében is. Végig lekötött mindkettő, elszórakoztam rajtuk, de nem tenném ki egyiket sem a polcomra. Ugyanez az Everest esetében is fenn áll, megtolva az összképet azzal, hogy itt azért a látvány elég erősen dominál. Egyszerűen gyönyörűen van fényképezve, csodálatos képkockákat láthatunk, mind légi felvételekben, mind a hegymászók szemszögéből.

Úgy körülbelül a film felét teszi ki az expozíció: megismerjük a szereplőket, kit jobban, kit kevésbé. Családi hátterek, miért vannak itt, kit mi motivál? Majd megtörténik az elkerülhetetlen, és szó szerint megfagyunk. Nem viccelek, sikerült elérni, hogy a zord vihar beütésével mi, nézők is szinte átérezzük azt a jéghideg állapotot a vászon ezen oldalán, amelybe hőseink belecsöppentek.

Ha nem tudod előre, ki éli túl és ki hal meg, akkor még meg is tud lepni a film. Nagy kár, hogy mindezt kissé súlytalanul műveli. Igen, tudtam izgulni, de mégsem annyira, ahogy azt egy Everest című filmtől vártam. Kormákur rendezői vénájából újfent hiányzott az a plusz, amellyel nyomatékosítani tudta volna a lényegesebb jeleneteket, még ha meg is van pár emlékezetesebb pillanat, sajnos amire úgy igazán elkaptam volna a fonalat, már vége is lett a filmnek.

De micsoda nevek vannak itt, kérem szépen! Jason Clarke, John Hawkes, Jake Gyllenhaal, Josh Brolin, Keira Knightley, Sam Worthington, Robin Wright, Emily Watson... Hollywood egy kisebb szegmense gyűlt össze, hogy együtt meneküljenek, vagy menekítsenek. Úgy igazából senkit sem tudnék ekézni, ha valami kilógott, az maximum néhány karakter felszínessége, de ez már a forgatókönyv sara.

Teljesen korrekt darab, de nem okoz maradandó élményt. A valóban bámulatos látvány mellett Kormákur kicsit elnézte az arányokat, de még így sem csalódás, és egy pillanatig sem köldöknézős fajta, de nem is az a film, amit valamikor, ebben az életben önszántamból újranézek.