A Hangya / Ant-Man [2015]

Scott Lang (Paul Rudd) profi tolvaj kiszabadul a sittről. Miután szembesül azzal, hogy volt felesége nem látja szívesen, egy haverjánál húzza meg magát, aki, ahogy az lenni szokott, tud egy jó, pénzes melót. A férfi végső elkeseredésében elvállalja, hogy talpra tudjon állni és ezáltal újra láthassa lányát. Még nem tudja, hogy a célpont Dr. Hank Pym (Michael Douglas), az egykori Ant-Man, aki később különös ajánlattal fordul Scott felé, felhasználva a férfi tolvajlási profizmusát. Ehhez azonban magára kell öltenie a Hangya jelmezt, amely konkrétan hangyányira zsugorítja őt.

Előre szólok: ezt a filmet nem lehet nem úgy nézni, hogy ne lebegjen ott végig az ember szeme előtt: akár Edgar Wright is rendezhette volna. A forgatókönyvben még részt vett, néhány jelenetben nagyon érezni a keze nyomát, de piszkosul átjön, hogy a távozása után mennyire át kellett írni a szkriptet, és itt bizony ki is jönnek a hibák.

Újabb eredet történet, a Marvel Univerzum megint bővült egy hangyányit (bocs). Sokan az Ant-Man-nek jósolták az első komolyabb bukást, ahhoz képest ment rá a nép bőven, így nem kell attól tartani, hogy a szuperhősök mostanában szögre akasztják a jelmezt. Látatlanban voltak némi fenntartásaim, sőt, hosszú idő után ez volt az első Marvel film, amit kihagytam moziban, mert egész egyszerűen tartottam tőle - bár erről részben a marketing kampány is tehet.

Hiába futjuk le a kötelező köröket és kell megismernünk egy új karaktert, akinek nagyon idegen még ez a szuperhős életstílus, a végeredmény még így is teljesen szórakoztató. És egy nagyon fontos tényező is szerepet játszik a pozitív csalódásban: az Ant-Man egy heist movie. Hősünket azért képzi ki az öreg Pym, hogy lopjon el valamit, ami rossz kezekbe került, a cselekmény pedig főként a kiképzésre, valamint magára a rablásra fókuszál. Nincs egy másik világból érkezett, szuper erővel ellátott gonosztevő sem, aki porig rombolja a várost - egy egészen másik viszont igen, akivel Scott Lang porig rombol egy játékvasutat.

És megint elérkeztünk oda, hogy a Marvel még mindig nem tud normális rosszfiút összehozni, pedig aki nézte a House of Cards első évadját, az minden bizonnyal várta Corey Stoll felbukkanását. Karakterét itt nem kicsit sikerült ledegradálni, határozott fellépés ide vagy oda, csupán egy ripacskodásra futotta, amellyel saját magát múlta alul. De most jön a meglepetés: Paul Rudd, mint főhős meglepően jó választás volt, én pedig szívesen üdvözöltem a Marvel köreiben. Azonban a legkomolyabb kihívás mégis Michael Douglas-nek jutott, aki ezt szépen, méltóságteljesen le is rakta az asztalra. Ahogy azt egy nagy öreghez illik.

Muszáj kitérni az operatőri munkára: az a jelenet például, amikor Scott Lang először zsugorodik össze, na az tényleg bámulatos. Az a pát perc igazi kreativitást kívánt meg, amellyel még jócskán találkozhatunk a film további pontjain. Kiválóan játszanak a méretekkel, elég csak az előzetesben is ellőtt Thomas, a gőzmozdonyos poént megemlíteni. Látványra panaszunk nem lehet, és a cselekmény is teljesen gördülékenyen halad előre, nagy kár, hogy a film végi nagy csetepatéra már teljesen elfogyott a szufla, és lesz a szépen felépített heist filmből egy gyengécske akciófinálé.

Tényleg jó lenne egy párhuzamos dimenzióba átugrani, hogy megnézzük, mi lett volna, ha Edgar Wright és a Marvel mégsem rúgják össze a port, de ezért már úgyis kár. Az Ant-Man messze nem egy tökéletes szórakozás, de eredettörténethez képest teljesen korrekt, és még a Bosszúállókra való utalgatás is teljesen rendben lett beágyazva.