Gyönyörű mocsokságok / Dirty Pretty Things [2002]

Okwe (Chiwetel Ejiofor) illegális bevándorló Nigériából érkezett Angliába, a jobb élet reményében. Nappal taxizik, éjjelente pedig egy hotelben dolgozik, mint recepciós. Ugyanitt dolgozik a török származású Senay (Audrey Tatou), akinek lakásán Okwe néha, titokban meghúzza magát. Egyik éjjel, munka közben a férfi éppen egy dugulást próbál elhárítani az egyik szoba vécéjében, amikor is megdöbbentő dologra bukkan, amely alaposan felforgatja addigi életét: egy emberi szívet. Amikor pedig ezt szóvá teszi főnökének, ő finoman leinti, hogy nem kell mindenbe beleütni az orrát...

Stephen Frears filmjével az a legnagyobb probléma, hogy bár műfajilag könnyű belőni valahol a krimi, a dráma és a thriller hármasa közelében, hogy kicsit mindhárom stílust súrolja, de mindeközben mégis nagyon csapongónak érződik a tematikáját illetően. Szó van arról, hogy mennyire rossz az illegális bevándorlók sorsa, mennyire nem könnyű nekik. Kivannak szolgáltatva, figyelve vannak, és nincs igazán szavuk. Teszik a dolgukat, de jobban járnak, ha inkább csendben maradnak. A másik téma a szervkereskedelem, és bár a két téma idővel összesimul, de még így is nagyon furcsán dobálózik a film a műfajokkal, és nem igazán tudjuk hova tenni magunkban, pontosan mit is akar velünk közölni Frears.

Pedig a forgatókönyvet az a Steven Knight írta, akinek nemrégiben a szenzációs Locke című, egyszemélyes kamaradarabot köszönhettük. És ugyebár Frears sem ma kezdte: a High Fidelity, a Fail Safe és a The Grifters is mind a jobb filmjei közé tartozik. Ezt elnézve pedig sajnálatos, hogy a Gyönyörű mocsokságok bár egy abszolút nézhető, ám annál felejthetőbb darab.

Chiwetel Ejiofor kiváló a szerepben, bár nincs olyan jó, mint az általam nem kicsit túlértékelt 12 év rabszolgaságban, de alakítása nem kicsit meggyőző: az árral sodródó ember, aki nem tud mit tenni, csendben marad és próbálja átvészelni a dolgokat és a legjobban kijönni belőle. És persze itt van még Audrey Tatou, aki úgyszintén remekel: egy kicsit furcsa lányt alakít, ahogyan azt csak ő tudja, és azért tegyük hozzá: jó is nézni.

Egy kicsit összeszedettebb forgatókönyvvel egy sokkal precízebb filmet sikerült volna letenni az asztalra. Nem rossz, nem nézhetetlen, sőt, gyönyörűen van fényképezve, az operatőr előtt megemelem a kalapom, de ez még nem elég ahhoz, hogy maradéktalanul elégedettek legyünk. Kár érte, mert ott volt benne a lehetőség.