Az osztálytalálkozó / Atertraffen [2013]

Anna Odell (alakítja: Anna Odell) úgy dönt a húsz éves osztálytalálkozón, hogy végre kipakol. Annak idején ugyanis ő volt az osztály örökös céltáblája. Megalázták, megvetették, kiközösítették. Elérkezettnek látja az időt, hogy az idillinek induló találkozón feltépje azokat a bizonyos sebeket.




Majd miután Anna elég nagy balhét csinált ahhoz, hogy kirakják őt a rendezvényről, véget ér a film a filmben... Mert, hogy ekkor szembesülünk azzal, hogy eddig pusztán ezt láttuk. Anna ugyanis rendezett egy filmet az osztálytalálkozóról, ahova végül nem hívták meg. Ő pedig felkeresi volt osztálytársait, hogy megmutassa nekik szerény kis moziját, amelyben prezentálja, mi lett volna, ha...

Ahogy elkezdtem nézni ezt a svéd drámát, akaratlanul is a dán dogma-film, a Születésnap ugrott be, bár való igaz, ott egy nagy családi ceremóniát tesz tönkre az elsőszülött fiú azzal, hogy ünnepelt apjáról kitálal néhány dolgot. Végeredményt nézve ugyan a párhuzam elég halvány, de a felhőtlennek ígérkező party mindkét esetben váratlan fordulatot vesz, és oda a jó kedv.


Meglehetősen erősen kezd a film, nem tököl sokat, azonnal az osztálytalálkozón vagyunk. Alig telik el néhány perc, Anna máris szót kér, és megborítja a dolgokat. Erős pillanatokat élünk át, ahogy főhősnőnk egyik volt osztálytársa után a másikat spécizi ki, és kéri rajtuk számon, mit vétett, hogy ennyi megaláztatáson kellett végigmennie?

Elsőre talán jól hangzik elmesélve, hogy mire is számítsunk a cselekmény második felében, miután kiderül, hogy pusztán egy "film a filmben" megoldást láthattunk. De nem kell örülni: sajnos itt borul minden. Értettem a szándékot, benne voltam a játékban, hogy lássuk, mi sül ki belőle, de sajnos nagyon felületesen, lassan és főleg semmitmondóan sikerült végigvinni. Ahogy elkezdődik a film és érünk fel a csúcsra, később úgy haladunk ezen a lejtőn lefelé. Őszintén hiányzott az a katarzis, amit Odell az Atertraffen elején összehozott nekünk.

Értékelem Anna Odell próbálkozását, és díjazom is valamilyen szinten, mert valóban nem minden nap találjuk magunkat szembe ilyen filmes eszközzel. Pont ezért sajnálom, hogy a végére majdhogynem teljesen ellaposodik, a kezdeti erős érdeklődésemet pedig végül a teljes unalom váltotta fel.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Exists [2014]