Valami követ / It Follows [2014]
Jay, a fiatal kertvárosi lány randizni megy egy sráccal. Minden szép és jó, még aznap este le is fekszenek egymással. Majd a srác közli vele, hogy innentől kezdve nincs biztonságban. Azzal, hogy szexeltek, átadott neki valamit. Valami, ami üldözni fogja. Amíg el nem kapja. Emberi alakot ölt, néha olyat, akit ismer és szeret. És csak megy, megállíthatatlanul. Időt nyerhet ugyan, de mindig követni fogja.
Tucathorrorok jönnek mennek, a tipikus, egykaptafára készült, borzongatós, de főleg ásítozós alkotásokat futószalagon gyártják a kis stúdiók (bár tény, hogy néha lehet köztük egy-egy gyöngyszemet is találni). És néha jön valami más, amire felfigyel a nép, de főleg, akik rajonganak a műfajért. Valami más, ami egy nem szokványos horror élményt ad, ráadásul azt minőségi szinten teszi. Ilyen volt a Starry Eyes, a Cub, a Backcountry vagy a The Babadook is. És most az It Follows.
A film, amely nem rendelkezik a zsáner klasszikus, de főleg olcsó trükkjeivel és megoldásaival. Nincs jumpscare, nem fogsz felugrani a székedből, helyette egy elképesztően nyomasztó és kilátástalan atmoszférával bír, amely egy az egyben rátelepszik a nézőre és nem hagyja nyugodni egy percig sem. Ahogy hősünknek, úgy nekünk, külső szemlélőknek sincs egyetlen nyugodt percünk sem, a készítők ugyanis kiválóan elérték, hogy velük együtt érezzük át a feszült pillanatokat.
Továbbá ami mellett nem szabad elmenni, az az operatőri munka. Valami elképesztő élmény nézni bizonyos jeleneteket, a kedvencem például pusztán annyiból áll, hogy autóval mennek a-ból b-be, miközben egy cseppet sem vidám zenei aláfestés szólal meg, idézve a nyolcvanas évek hangulatát. Nem nagy truváj, de annyira magába szippant, és annyira depresszív az a jelenetsor, hogy nem tudunk nem belefeledkezni.
Én, mint elég nagy horrorrajongó nem kicsit örülök, hogy mostanság, ha nem is virágzik a műfaj, de sikerül megújítani azt néhány kiváló filmmel, amik pont attól lesznek igazán jó horrorok, hogy nem tipikus horrorok. Az It Follows is beállt a sorba.
Tucathorrorok jönnek mennek, a tipikus, egykaptafára készült, borzongatós, de főleg ásítozós alkotásokat futószalagon gyártják a kis stúdiók (bár tény, hogy néha lehet köztük egy-egy gyöngyszemet is találni). És néha jön valami más, amire felfigyel a nép, de főleg, akik rajonganak a műfajért. Valami más, ami egy nem szokványos horror élményt ad, ráadásul azt minőségi szinten teszi. Ilyen volt a Starry Eyes, a Cub, a Backcountry vagy a The Babadook is. És most az It Follows.
A film, amely nem rendelkezik a zsáner klasszikus, de főleg olcsó trükkjeivel és megoldásaival. Nincs jumpscare, nem fogsz felugrani a székedből, helyette egy elképesztően nyomasztó és kilátástalan atmoszférával bír, amely egy az egyben rátelepszik a nézőre és nem hagyja nyugodni egy percig sem. Ahogy hősünknek, úgy nekünk, külső szemlélőknek sincs egyetlen nyugodt percünk sem, a készítők ugyanis kiválóan elérték, hogy velük együtt érezzük át a feszült pillanatokat.
Továbbá ami mellett nem szabad elmenni, az az operatőri munka. Valami elképesztő élmény nézni bizonyos jeleneteket, a kedvencem például pusztán annyiból áll, hogy autóval mennek a-ból b-be, miközben egy cseppet sem vidám zenei aláfestés szólal meg, idézve a nyolcvanas évek hangulatát. Nem nagy truváj, de annyira magába szippant, és annyira depresszív az a jelenetsor, hogy nem tudunk nem belefeledkezni.
Én, mint elég nagy horrorrajongó nem kicsit örülök, hogy mostanság, ha nem is virágzik a műfaj, de sikerül megújítani azt néhány kiváló filmmel, amik pont attól lesznek igazán jó horrorok, hogy nem tipikus horrorok. Az It Follows is beállt a sorba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.