Top 100 Joint: #10-1.
Egy Top 100 lista, amit hónapokon át írtam, szelektáltam, variáltam, míg végül csak összejött. 100 kedvenc film, szigorúan szubjektíven.
Elérkeztünk ide is. Mielőtt ezt most leírtam, végigpörgettem a lista többi részét, sokadik alkalommal, és egyik filmet sem sajnálom, hogy itt lehet. Eljutottunk az utolsó, akarom mondani az első tízeshez. A tíz kedvenc filmem, amelynek az első három helyezettjével még elég hamar dűlőre jutottam, a többin viszont volt mit variálni. Nem egyszerű feladat, de végül így alakult, és ezzel vagyok a leginkább megbékélve.
Érdekes dolog ez a listázás, mert bármikor jöhet egy olyan film, ami megborítja az egészet. 27 vagyok, és az elmúlt sok-sok év filmes terméséből, amiket láttam, most így néz ki a végleges sorrend a részemről.
Ha a maradék 90 film helyezése érdekel, ide kattintva végig tudod böngészni.
10. Tökéletlen idők / Dazed and Confused [1993]
A Dazed and Confused nem egy annyira ismert film, de aki vágja és szereti, annak innen is megy a virtuális high-five. Richard Linklater egy korábbi alkotása, amelyben még én magam is tudom, hogy sok extra... hát, nincs. Igen, mondom ezt úgy, hogy egy all-time top 10-be mégis belefért. Akkor most hogy is van ez? Hát úgy, hogy ezt a filmet megfelelő időben kell látni. Át kell hozzá érezni azt a flesst, amit a szereplői is. A történet szerint az utolsó tanítási napot, illetve az aznap éjszakát láthatjuk, több szemszögből. Újonc sulisok, akikre vadásznak a nagyok, nagymenők, alfahímek és lúzerek, miközben nagyon intenzíven átsüt minden percben maga a szabadság: vége a sulinak, itt a nyár. És így, felnőtt fejjel újra és újra visszanézni elég keserédes élmény. Mert még mindig működik a nosztalgia a film iránt, de kicsit szomorúan veszem tudomásul a tényt: ezeknek az időknek már régen vége.
.jpg)
9. A nagy Lebowski / The Big Lebowski [1998]
Tartozom egy vallomással: A The Big Lebowski esetében nem volt szerelem első látásra. Megnéztem, elvoltam vele, semmi több. Aztán megnéztem újra. És újra. És újra. És még ki tudja, hányszor? És mostanra már imádom. De mégis megértem azokat, akik nem tudják hova tenni, hiszen nem egy átlagos komédiával, de még csak nem is egy tipikus, mindenki által könnyedén fogyasztható filmmel van dolgunk. Nem akarok nagyban belemenni a részletezésbe, inkább maradjunk annyiban, hogy nem véletlen a kultstátusz ennél a filmnél. "Fuck it Dude, let's go bowling!"
.jpg)
8. In Bruges [2008]
Nincs magyar címe, jó? Az In Bruges elé nem ültem le annak idején nagy reményekkel, de totálisan beszippantott, és élveztem minden egyes momentumát. Azóta évente előkerül, mindig jobban és jobban tudom élvezni. Sokszor dobálózik az ember olyan mondatokkal, hogy valakinek az "élete alakítása", lassan egy üres frázis lesz ez a mondat, de itt Colin Farrell olyan minőséget produkál, amit előtte soha, de még azóta sem volt képes megismételni. Egy végtelenül keserédes fekete komédia, három remek karakterrel, kiváló párbeszédekkel, és egy humoros, ám egyben szívbemarkoló történettel.
.jpg)
7. Amerikai Psycho / American Psycho [2000]
Bret Easton Ellis regényéből az a mértékű brutalitás pont hiányzik, ami miatt anno sok embernél kicsapta a könyv a biztosítékot, azonban a hangulat, a mondanivaló teljes mértékig átjön a képkockákon. Christian Bale pedig élete alakítását nyújtja ebben a horrornak is nevezett adaptációban, amit én inkább mondanék egy dráma és thriller különös egyvelegének. Először még Leonardo DiCaprio neve is szóba került, mint Patrick Bateman, és bár nincs bajom Leóval, de valljuk be, hogy azt az ördig tekintetet, azt a tökéletességet Bale-nél jobban és hitelesebben más kevésbé tudta volna kiválóbban előadni.
.jpg)
6. Kutyaszorítóban / Reservoir Dogs [1992]
Kevesen vagyunk, akiknek mindmáig a Reservoir Dogs a kedvenc Tarantino-filmjük, de nekünk jöhet akármilyen Pulp Fiction vagy Django. Nem állítom, hogy nem lesz majd valamikor megugorva a léc, de egyelőre első rendezése vezeti nálam a listát a részéről.
.jpg)
5. Terminátor 2. - Az ítélet napja / Terminator 2: Judgment Day [1991]
Na ez az a film, amit annak idején szó szerint nézhetetlen minőségűre játszottam le újra és újra VHS-en, még kölyökként. Szeretem az első részt is, nagyon szeretem, de talán a valaha készült legjobb folytatás, amely még az első epizód szintjét is megugrotta, az a Terminátor (esetleg még a Mad Max). Itt lett a széria az, ami... A harmadik rész bődületesen rossz lett, a negyedik talán még jó is lenne, ha nem Terminátor-filmként adták volna ki. Az Ítélet Napja viszont az egyik legjobb filmélmény, amit magam mögött tudhatok.
.jpg)
4. A sebhelyesarcú / Scarface [1983]
"Nekem nincsen semmim ezen a világon, csak a tököm meg a puszta szavam. És ezt a kettőt nem játszom el semmiért. Megértette?!" Tony Montana felemelkedése, bukása: nincsenek határok, a hatalomért bármit! Nőket és gyerekeket soha! De ha Tony Montanával "baszakszol" az egész világgal "baszakszol". Pacino teljesen elszállt alakítása, ami valahol jogos kritika, de ne feledjük: Tony Montana is teljesen elszállt személyiség, akit a hatalom, illetve a ranglétrán való lépegetés mámorított el, s vált belőle egy kegyetlen gengszter.
.jpg)
3. Vissza a jövőbe / Back to the Future [1985]
Ilyenkor azon gondolkozom, hogy mit lehetne írni erről a filmről, illetve arról, hogy miért szerepel egy ilyen listán? Idén 30 éves a Vissza a jövőbe, de az idő vasfogát konkrétan évente eszi meg reggelire. Legjobb időutazós film? Nehéz lenne megmondani, mert eszempontból akad jó pár vetélytárs, azt viszont nem lehet elvenni tőle, hogy a szórakoztatás egy nagyon magas faktorát tette le Robert Zemeckis ezzel a filmmel.
.jpg)
2. Donnie Darko [2001]
28 days 6 hours 42 minutes 12 seconds. Donnie nem szedi már a gyógyszereit, ezért meg is látogatja őt Frank, az óriás nyúl és közli vele, hogy hamarosan vége a világnak. Richard Kelly olyan gyöngyszemet pakolt le az asztalra viszonylag kezdőként, hogy öröm nézni. A hangulat, a korhű ábrázolás, a zenék, a misztikum, még ha milliomodik újranézésre sem áll össze száz százalékig a Donnie Darko, egyszerűen ez a film a maga mindfuck stílusával lenyűgöző élmény.
.jpg)
1. Közönséges bűnözők / The Usual Suspects [1995]
Szerencsére nem tartozom azok közé, akik foggal-körömmel ragaszkodnak kedvenc filmjük hibátlanságához. Nincs olyan, hogy hibátlan film, a Közönséges Bűnözők meg aztán pláne nem az. Egyrészt vannak bakik is, de minden gond nélkül aláírom, hogy nagyon sok múlik a fordulaton, mennyire találod ki, hogyan fogadod be... És amit minden alkalommal elmondok: milyen nyelven nézed. A magyar szinkron konkrétan lelövi a csattanót, és fuccs az élménynek. Az viszont biztos, hogy első alkalommal, amikor láttam, nagyon durván kerestem az állam a padlón, és hosszú ideig nem sikerült magamhoz térnem. Egyszerre voltam lenyűgözve, és egyszerre éreztem magam rohadtul átverve. Így nálam a Közönséges Bűnözők egy szinte ledönthetetlen, all-time kedvenc, hosszú-hosszú idők óta.
.jpg)
Elérkeztünk ide is. Mielőtt ezt most leírtam, végigpörgettem a lista többi részét, sokadik alkalommal, és egyik filmet sem sajnálom, hogy itt lehet. Eljutottunk az utolsó, akarom mondani az első tízeshez. A tíz kedvenc filmem, amelynek az első három helyezettjével még elég hamar dűlőre jutottam, a többin viszont volt mit variálni. Nem egyszerű feladat, de végül így alakult, és ezzel vagyok a leginkább megbékélve.
Érdekes dolog ez a listázás, mert bármikor jöhet egy olyan film, ami megborítja az egészet. 27 vagyok, és az elmúlt sok-sok év filmes terméséből, amiket láttam, most így néz ki a végleges sorrend a részemről.
Ha a maradék 90 film helyezése érdekel, ide kattintva végig tudod böngészni.
10. Tökéletlen idők / Dazed and Confused [1993]
A Dazed and Confused nem egy annyira ismert film, de aki vágja és szereti, annak innen is megy a virtuális high-five. Richard Linklater egy korábbi alkotása, amelyben még én magam is tudom, hogy sok extra... hát, nincs. Igen, mondom ezt úgy, hogy egy all-time top 10-be mégis belefért. Akkor most hogy is van ez? Hát úgy, hogy ezt a filmet megfelelő időben kell látni. Át kell hozzá érezni azt a flesst, amit a szereplői is. A történet szerint az utolsó tanítási napot, illetve az aznap éjszakát láthatjuk, több szemszögből. Újonc sulisok, akikre vadásznak a nagyok, nagymenők, alfahímek és lúzerek, miközben nagyon intenzíven átsüt minden percben maga a szabadság: vége a sulinak, itt a nyár. És így, felnőtt fejjel újra és újra visszanézni elég keserédes élmény. Mert még mindig működik a nosztalgia a film iránt, de kicsit szomorúan veszem tudomásul a tényt: ezeknek az időknek már régen vége.
9. A nagy Lebowski / The Big Lebowski [1998]
Tartozom egy vallomással: A The Big Lebowski esetében nem volt szerelem első látásra. Megnéztem, elvoltam vele, semmi több. Aztán megnéztem újra. És újra. És újra. És még ki tudja, hányszor? És mostanra már imádom. De mégis megértem azokat, akik nem tudják hova tenni, hiszen nem egy átlagos komédiával, de még csak nem is egy tipikus, mindenki által könnyedén fogyasztható filmmel van dolgunk. Nem akarok nagyban belemenni a részletezésbe, inkább maradjunk annyiban, hogy nem véletlen a kultstátusz ennél a filmnél. "Fuck it Dude, let's go bowling!"
8. In Bruges [2008]
Nincs magyar címe, jó? Az In Bruges elé nem ültem le annak idején nagy reményekkel, de totálisan beszippantott, és élveztem minden egyes momentumát. Azóta évente előkerül, mindig jobban és jobban tudom élvezni. Sokszor dobálózik az ember olyan mondatokkal, hogy valakinek az "élete alakítása", lassan egy üres frázis lesz ez a mondat, de itt Colin Farrell olyan minőséget produkál, amit előtte soha, de még azóta sem volt képes megismételni. Egy végtelenül keserédes fekete komédia, három remek karakterrel, kiváló párbeszédekkel, és egy humoros, ám egyben szívbemarkoló történettel.
7. Amerikai Psycho / American Psycho [2000]
Bret Easton Ellis regényéből az a mértékű brutalitás pont hiányzik, ami miatt anno sok embernél kicsapta a könyv a biztosítékot, azonban a hangulat, a mondanivaló teljes mértékig átjön a képkockákon. Christian Bale pedig élete alakítását nyújtja ebben a horrornak is nevezett adaptációban, amit én inkább mondanék egy dráma és thriller különös egyvelegének. Először még Leonardo DiCaprio neve is szóba került, mint Patrick Bateman, és bár nincs bajom Leóval, de valljuk be, hogy azt az ördig tekintetet, azt a tökéletességet Bale-nél jobban és hitelesebben más kevésbé tudta volna kiválóbban előadni.
Kevesen vagyunk, akiknek mindmáig a Reservoir Dogs a kedvenc Tarantino-filmjük, de nekünk jöhet akármilyen Pulp Fiction vagy Django. Nem állítom, hogy nem lesz majd valamikor megugorva a léc, de egyelőre első rendezése vezeti nálam a listát a részéről.
5. Terminátor 2. - Az ítélet napja / Terminator 2: Judgment Day [1991]
Na ez az a film, amit annak idején szó szerint nézhetetlen minőségűre játszottam le újra és újra VHS-en, még kölyökként. Szeretem az első részt is, nagyon szeretem, de talán a valaha készült legjobb folytatás, amely még az első epizód szintjét is megugrotta, az a Terminátor (esetleg még a Mad Max). Itt lett a széria az, ami... A harmadik rész bődületesen rossz lett, a negyedik talán még jó is lenne, ha nem Terminátor-filmként adták volna ki. Az Ítélet Napja viszont az egyik legjobb filmélmény, amit magam mögött tudhatok.
4. A sebhelyesarcú / Scarface [1983]
"Nekem nincsen semmim ezen a világon, csak a tököm meg a puszta szavam. És ezt a kettőt nem játszom el semmiért. Megértette?!" Tony Montana felemelkedése, bukása: nincsenek határok, a hatalomért bármit! Nőket és gyerekeket soha! De ha Tony Montanával "baszakszol" az egész világgal "baszakszol". Pacino teljesen elszállt alakítása, ami valahol jogos kritika, de ne feledjük: Tony Montana is teljesen elszállt személyiség, akit a hatalom, illetve a ranglétrán való lépegetés mámorított el, s vált belőle egy kegyetlen gengszter.
3. Vissza a jövőbe / Back to the Future [1985]
Ilyenkor azon gondolkozom, hogy mit lehetne írni erről a filmről, illetve arról, hogy miért szerepel egy ilyen listán? Idén 30 éves a Vissza a jövőbe, de az idő vasfogát konkrétan évente eszi meg reggelire. Legjobb időutazós film? Nehéz lenne megmondani, mert eszempontból akad jó pár vetélytárs, azt viszont nem lehet elvenni tőle, hogy a szórakoztatás egy nagyon magas faktorát tette le Robert Zemeckis ezzel a filmmel.
2. Donnie Darko [2001]
28 days 6 hours 42 minutes 12 seconds. Donnie nem szedi már a gyógyszereit, ezért meg is látogatja őt Frank, az óriás nyúl és közli vele, hogy hamarosan vége a világnak. Richard Kelly olyan gyöngyszemet pakolt le az asztalra viszonylag kezdőként, hogy öröm nézni. A hangulat, a korhű ábrázolás, a zenék, a misztikum, még ha milliomodik újranézésre sem áll össze száz százalékig a Donnie Darko, egyszerűen ez a film a maga mindfuck stílusával lenyűgöző élmény.
1. Közönséges bűnözők / The Usual Suspects [1995]
Szerencsére nem tartozom azok közé, akik foggal-körömmel ragaszkodnak kedvenc filmjük hibátlanságához. Nincs olyan, hogy hibátlan film, a Közönséges Bűnözők meg aztán pláne nem az. Egyrészt vannak bakik is, de minden gond nélkül aláírom, hogy nagyon sok múlik a fordulaton, mennyire találod ki, hogyan fogadod be... És amit minden alkalommal elmondok: milyen nyelven nézed. A magyar szinkron konkrétan lelövi a csattanót, és fuccs az élménynek. Az viszont biztos, hogy első alkalommal, amikor láttam, nagyon durván kerestem az állam a padlón, és hosszú ideig nem sikerült magamhoz térnem. Egyszerre voltam lenyűgözve, és egyszerre éreztem magam rohadtul átverve. Így nálam a Közönséges Bűnözők egy szinte ledönthetetlen, all-time kedvenc, hosszú-hosszú idők óta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.