Borgman [2013]
Camiel Borgman éppen békésen szundikál az erdőben, a föld alatt kialakított kis lakhelyén. Álmát három férfi zavarja meg, akik az életére törnek és végezni akarnak vele. Pontosan tudták, hogy hol tartózkodik a kiszemeltjük. Borgman elmenekül, de előtte még riasztja két barátját akik szintén a föld alatt alszanak, hogy rájuk találtak, menni kell. Emberünk egy újgazdag családhoz kopogtat be, ahonnan először a családfő egy verés kíséretében elzavarja, a nő azonban titokban befogadja. Innentől kezdve Borgman a háttérből irányítja a szálakat, egészen különös módszerekkel telepszik rá a családra.
.jpg)
Kezdve azzal, hogy Borgman éjjelente anyaszült meztelenül guggol a feleség fölé, amelynek hatására a nőnek rémálmai lesznek, amelyek mind a férjéhez köthetők. De a jövevény esténként a gyerekeknek is mesél esti mesét titokban. Később aztán kertészként kezd tevékenykedni a családnál, mígnem egyre több idegen jelenik meg a ház körül.
A Borgman jó eséllyel megfekszi a gyomrod. Kiveri a biztosítékot, dühös leszel, miközben kérdőjelek komplett serege sorakozik majd a fejed felett, ahogy elkezdődik a stáblista. Értetlenül állsz az egész előtt, nem érted, mire volt jó ez az egész, amit közel két órában próbáltak közölni veled.
Messziről nézve legalábbis ez az élmény marad az ember fejében, de közelebbről megvizsgálva rájövünk, hogy az egész nem egy pusztán amolyan 'trollkodós' film, hanem minden, amit látunk, csupán szimbólum. Hogy egészen pontosan mi mit jelent, azt inkább nem fejteném ki, akkor már spoileres lennék. A film azonban mégis él a lehetőséggel, hogy első ránézésre teljesen átlag-szagú, nem egy David Lynch-féle tripet látsz, egész egyszerűen csak túlontúl sok kérdés merül fel, a történet pedig lyukacsos marad, ha sima, mezei filmként tekintesz rá.
.jpg)
Ha azonban művészfilmes mivoltának tudatában ülünk le a Borgman elé, még nem jelenti azt, hogy ebből a szemszögből nézve egy jó filmélményt tudhatunk magunk mögött. A film ugyanis lassú, de nagyon. Meglehetősen nyögvenyelős iramot diktál, két perc sokszor tíznek érződik, nem utolsósorban pedig hangulata szinte nincs is. Hiába zajlanak az események és ölt a cselekmény sokszor egyre groteszkebb méreteket, egy közel sem könnyed feladat rááldozni a közel két órát a Borgman-re. Még Jan Bijvoet fenomenális alakítása is elveszik a nagy ürességben, pedig tényleg kitett magáért, akárcsak Hadewych Minis, aki úgyszintén remek alakítást produkál.
Nagyon érdekes film, de nem tudnám nyugodt szívvel ajánlani, talán csak azoknak, akik kellően fogékonyak a művészfilmekre - nekik viszont alap tanács, hogy rá kell készülni, nem egy elalvás előtti laza filmezés, a Borgman kipihent állapotot és odafigyelést igényel.
.jpg)
Kezdve azzal, hogy Borgman éjjelente anyaszült meztelenül guggol a feleség fölé, amelynek hatására a nőnek rémálmai lesznek, amelyek mind a férjéhez köthetők. De a jövevény esténként a gyerekeknek is mesél esti mesét titokban. Később aztán kertészként kezd tevékenykedni a családnál, mígnem egyre több idegen jelenik meg a ház körül.
A Borgman jó eséllyel megfekszi a gyomrod. Kiveri a biztosítékot, dühös leszel, miközben kérdőjelek komplett serege sorakozik majd a fejed felett, ahogy elkezdődik a stáblista. Értetlenül állsz az egész előtt, nem érted, mire volt jó ez az egész, amit közel két órában próbáltak közölni veled.
Messziről nézve legalábbis ez az élmény marad az ember fejében, de közelebbről megvizsgálva rájövünk, hogy az egész nem egy pusztán amolyan 'trollkodós' film, hanem minden, amit látunk, csupán szimbólum. Hogy egészen pontosan mi mit jelent, azt inkább nem fejteném ki, akkor már spoileres lennék. A film azonban mégis él a lehetőséggel, hogy első ránézésre teljesen átlag-szagú, nem egy David Lynch-féle tripet látsz, egész egyszerűen csak túlontúl sok kérdés merül fel, a történet pedig lyukacsos marad, ha sima, mezei filmként tekintesz rá.
Ha azonban művészfilmes mivoltának tudatában ülünk le a Borgman elé, még nem jelenti azt, hogy ebből a szemszögből nézve egy jó filmélményt tudhatunk magunk mögött. A film ugyanis lassú, de nagyon. Meglehetősen nyögvenyelős iramot diktál, két perc sokszor tíznek érződik, nem utolsósorban pedig hangulata szinte nincs is. Hiába zajlanak az események és ölt a cselekmény sokszor egyre groteszkebb méreteket, egy közel sem könnyed feladat rááldozni a közel két órát a Borgman-re. Még Jan Bijvoet fenomenális alakítása is elveszik a nagy ürességben, pedig tényleg kitett magáért, akárcsak Hadewych Minis, aki úgyszintén remek alakítást produkál.
Nagyon érdekes film, de nem tudnám nyugodt szívvel ajánlani, talán csak azoknak, akik kellően fogékonyak a művészfilmekre - nekik viszont alap tanács, hogy rá kell készülni, nem egy elalvás előtti laza filmezés, a Borgman kipihent állapotot és odafigyelést igényel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.