Kétarcú január / The Two Faces of January [2014]

A bróker Chester és felesége, Colette éppen Görögországban nyaralnak. Itt ismerkednek meg az amerikai származású idegenvezetővel, Rydal-lal, akivel eltöltenek egy kellemes délutánt. Este a szállodában meglátogatja a párt egy magánnyomozó, akit Chester lehúzott ügyfelei küldtek a férfira. A jövevény pisztolyt ránt: Chester vagy most fizet, vagy meghal. Végül úgy alakul, hogy a bróker lenyomja a fegyveres fickót, aki dulakodás közben életét veszti. Ekkor lép be Rydal, aki csak a nő taxiban felejtett karkötőjét szerette volna visszaszolgáltatni. Úgy dönt, segít a házaspárnak.

Ha azt mondom, Hossein Amini, akkor minden bizonnyal csak vakarod a fejed, de ha hozzáteszem, hogy ő írta például a Drive forgatókönyvét, az még nem jelenti azt, hogy nagy bizalmat szabad neki szavazni: Amini-nek nem szokása nagy durranásokat letenni az asztalra, valljuk be, akármennyire is üt a Drive, az azért inkább Refn érdeme. A The Two Faces of January-t Amini nem csak írta, de rendezte is, ráadásul első munkája, és ez sajnos nagyon meg is látszik.

Alapszituációját tekintve sok mindent ki lehetett volna hozni belőle, de a nagy büdös helyzet az, hogy úgy a játékidő felénél elég erősen kezd szétesni. Nem csak, hogy előtérbe kerülnek az unalmasabb momentumok, de egyre inkább elveszítjük érdeklődésünket szereplőink iránt: Amini kezéből kicsúszott a gyeplő, amilyen szépen felépítette a konfliktust, mintha úgy szart volna bele az egészbe a továbbiakban. Szereplőink sodródnak az árral, Rydal kezd belezúgni a nőbe, miközben Chester szinte megállás nélkül piál és kezdi elveszíteni a kontrollt, egyre több kirohanása lesz, a felé táplált minimális szimpátiánk pedig szinte nullára süllyed. Ám egy darabon a cselekmény például olyan szinten rá összpontosul, hogy a többiek mintha ott sem lennének, nincs egy kapaszkodónk, mintha senkivel nem tudnánk azonosulni, és nagyon hamar eljön a pont, amikor már az sem érdekel minket, kinek mi lesz a sorsa.


A precízen felépített alapsztori mellett nem sok jóság vár ránk, de megpróbálom: Görögország például gyönyörű, és egy jó film esetében nem biztos, hogy felhoznám a pozitívumok közé, de egyszerűen muszáj. Remek fényképezések, kiváló hangulat, a táj beszippant, és legszívesebben utaznál is. Talán csak a merő érdektelenség késztetett arra, hogy belefeledkezzek a görög látképekbe, franc se tudja, mindenesetre ezen a téren bravúrosan szép lett a film. Ahogy a színészekre sem lehet panasz: Viggo Mortensen kiváló, Oscar Isaac úgyszintén, egyedül talán Kirsten Dunst az, aki csak úgy elvan, nem nyújt emlékezetest, de ez nem is annyira az ő filmje.

A kegyelemdöfést a film legvége, a finálé adja meg, de addigra már tényleg úgy leszünk vele, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Nem mondom, egy-két jelenetbe sikerült feszültséget pumpálni, de összességében egy teljes mértékig feledhető filmről beszélünk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Exists [2014]