The Interview [2014]

Dave és Aaron évek óta együtt csinálnak talk-showt, egyikük a kamerán innen, másikuk a kamerán túl teszi, amihez ért. Úgy érzik, ideje frissíteni a repertoáron, valami komolyabb interjút kell összehozni, úgyhogy leszerveznek egy találkozót az észak-koreai diktárorral, Kim Jong-unnal. A CIA lecsap a két tévésre, és megbízzák őket, ha már arra járnak, tegyék el Kimet láb alól.

A The Interview-tól volt hangos a média az elmúlt hetekben, ugyanis elég komoly fenyegetések érték Amerikát, ha bemerik mutatni a filmet. Ez mondhatni jó kis hype volt, na meg a mozinézők is próbáltak egyfajta összefogást produkálni, és IMDb-n tíz ponttal szavaztak, hangot adva ezzel annak: látni akarják. Sokszor az ilyen reklám a legjobb, annak idején például az Amerikai Psycho könyvmegjelenést reklámozták azzal: senki ne olvassa el ezt a könyvet! Naná, hogy elolvasták. Az Interjút is végül bemutatták néhány kisebb moziban az Államokban, de torrent oldalakon például rekordmennyiségű letöltést produkált pár nap alatt.

A filmről röviden azt lehet elmondani, hogy James Franco és Seth Rogen már megint összejött néhány gramm mariska társaságában, hogy elhülyéskedjenek. Rogen mellett a másik rendező Evan Goldberg, míg a forgatókönyvbe (igen, van olyan is) az Office egyik írója, Dan Sterling is besegített. Na, ennek tudatában tessék nekiveselkedni a filmnek. És bár megmondom őszintén, én személy szerint rajongok a This is the End, a Pineapple Express és a hasonló agymenések többségéért, azonban hiába tudtam, mire vállalkozom, az Interjú nem feltétlenül azt a szintet hozta. Sokan most biztosan felröhögnek, hogy milyen szint kell már ide, amikor általában a betépett James Franco azon röhög, hogy Seth Rogen fingik.

Nem tudok elmenni amellett, hogy valamilyen szinten szórakoztató, felidézi azt, miért is kedvelem ezt a két idiótát, de egész egyszerűen nem bírtak el tisztességesen a kétórás játékidővel, így a filmnek jóformán csak az első fele az, ami még teljes mértékig képes lekötni a nézőt. Akadnak poénok bőven, egy részük mosolyra késztet, de akadnak igazán kínosak, és ha ez nem lenne elég, még a burleszkbe hajazó momentumokkal sem spóroltak - ez azonban már inkább a film kárára ment, mint annak javára.

Ugyan mind Franco, mind Rogen hozzák a formájukat, de itt valójában James Franco az igazi főszereplő, elvégre ő a showman, aki közelebbi kapcsolatba kerül a diktátorral, és aki eleinte meglepő dolgokat tapasztal vele kapcsolatban. Hozzátenném, a Kimet alakító Randall Park valami veszett jól hozza a szerepét.

Nyilván nem szabad komolyan venni egyetlen percre sem, miért is tennéd, ha Franco és Rogen bámul le a film poszteréről? De még így sem sikerült maradéktalanul szórakoznom, mondhatni, nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

6/10