Sírok között / A Walk Among the Tombstones [2014]

Matt Scudder egykor zsaruként tengette mindennapjait, mígnem egy rosszul elsült random akció során történt egy oda nem illő baleset (a filmben nagyon titkolják a végéig, a trailer viszont ellőtte). Mostanra emberünk fű alatt magánhekust játszik, így keresi fel egy dúsgazdag drogdíler, akinek elrabolták a feleségét, váltságdíjat kértek érte, és bár hiába lett az kifizetve, a nőt mégis megölték. Scudder elkezd nyomozni, majd nagyon hamar rájön, hogy a mumusok nem feltétlenül a pénzre utaznak (na jó, arra is), egész egyszerűen kedvüket lelik a gyilkolásban.

Milyen jó, hogy Liam Neeson ilyen változatos szerepeket kap, nem? Úgysem volt még soha visszavonult, tökös profi. De minden további szarkazmust félretéve: még mindig jól áll neki, még mindig elhiszed az öreg Liam-nek, hogy ő bizony nem lacafacázik, és te sem szívesen szórakoznál vele. A Lawrence Block regényéből készült film főhőse, Matt Scudder nem először bukkant fel filmvásznon, ugyanis Block egy másik regényét anno a nyolcvanas években már vászonra vitték, ez volt az Egy lépés a halál, és ott Jeff Bridges alakította. Nem láttam, nem tudok nyilatkozni, csupán csak érdekességként böktem ide.

A Sírok között kapott hideget-meleget, de főleg hideget, így kissé félve ültem le végül, egyedül csak annyi volt meg bennem, hogy az előzetes azért nem tökölt, odabaszott, ahogy kell. Ha a film végül nem is teljesítette mindezt maradéktalanul, még így is egy piszok nyomasztó, brutalitásban nem szegényes nyomozgatós thrillert kapunk. Adva van a kegyetlen nagyváros, a mocsok, a múltjával küszködő főhős, miközben zuhog az eső, és te nem leszel happy ettől az egésztől, nagyon nem. Feszült jelenetekből nincs hiány, hősünk múltját, kálváriáját is remekül adagolják, miközben minden képkockából sugárzik a kilátástalanság, a bűn, a szenny. Nincs kiút, ez egy ilyen világ, Scott Frank pedig ezt az atmoszférát szinte kifogástalanul vászonra vitte nekünk.

De hiába szinte minden tényező, amely sanszot adhatna az Év Thrillere címére, a Sírok között mégis elcsúszott, és erről néhány teljesen alapvető hülyeség tehet. Igen, itt a Scudder mellé szegődött kissrácot értem, ami teljes mértékig felesleges, és ha már ott van, miért is ne foglalkozzanak vele többet, mint amennyi érdekli a nézőt... Hamar unalmassá válik továbbá emberünk látszólag (de közben nem az) céltalan nyomozgatása: Scudder megy, megfigyel, kérdezősködik, megy, megfigyel, kérdezősködik, és így tovább. Ezen jelenetekből szintén többet kapunk, mint amennyi járt volna.

Bár a film nagyszerűen megidézi a kilencvenes évek borús thrillereit, és újat mutatni ugyan nem igazán tud, én mégis jól elvoltam vele. Láttam a hibáit, nem egy maradéktalan élmény, de a javára legyen írva: bevállalós. De nyilván ehhez egy jó alapanyag is kellett.

7/10