Lehet kígyót-békát kiabálni a kézikamerás filmekre, hozzáteszem: jogosan. Pár széria elérte, hogy az embernek csömöre legyen a found footage filmektől, mint például a Paranormal Activity. Vannak azonban kivételek, rejtett gyöngyszemek, ebből próbáltam most összeszedni tizet. Csodák csodájára sikerült, nem egy elvből elítélendő műfajról beszélünk, ebben próbálok most segíteni azoknak, akik amúgy szívesen néznének talált kamerás filmeket, de félnek neki esni. A lista természetesen szubjektív, ha pedig már írtam valamelyik filmről, az a linkelve van az adott címnél.
Ha van film, amit elvetemült filmrajongó létemre már rég illett volna pótolnom, de valami miatt mindig elmaradt, akkor az a Final Cut. Egy ideig nem volt rá lehetőségem, majd el-eltolódott, de végül úgy döntöttem, nem szabad tovább húznom, és átadtam magam 80 perc tömény filmtörténelemnek. Pálfi György projektje egészen pontosan 450 filmből áll, és ezek egyvelegéből lett a 451. film a Final Cut. Nevezhetjük montázsfilmnek, szkeccsfilmnek, a lényeg annyi, hogy a történet sok, apró vágott anyagból áll össze egy egésszé. Maga a történet nem egy nagy truváj: férfi és nő találkoznak, szerelembe esnek, majd a kapcsolatuk alakulását láthatjuk. De nem is a cselekmény a lényeg, hanem a megvalósítás. Egy-egy apró, már-már jelentéktelennek tűnő jelenet is több momentumból van összevágva: Jim Carrey fekszik az ágyon, ahonnan Robert Donat kel fel. Később Kevin Spacey lép be a zuhany alá, de már Michael Douglas mosakszik. A zuhanyt pedig Jack Nicholson zárja el és lép ki a fülkéből a tükör el
A humor nagyon szubjektív dolog, kinek a könnyed poénok ütnek, másnak az éjsötét fekete komédiák tesznek a kedvére. Lehet, hogy ami neked gusztustalan, az másnak könnyeket fakaszt a nagy kacaj közepette. Először húszas listát akartam csinálni a tíz kedvenc vígjátékomból, de gondoltam, legyünk szigorúak egy tízes blokkal (na jó, igazából csak 17-et sikerült összeszednem). Kimaradtak olyan filmek, mint a Trópusi vihar, Dumb és Dumber, Dutyi dili, az Annie Hall , de ezek mind-mind belefértek volna egy hosszabb felsorolásba. Jöjjön, aminek jönnie kell: tíz olyan vígjáték, ami bármikor jöhet, és mindig mosolyt csal az arcomra.
Brad Anderson rendezett már nekünk jobb, kevésbé jobb és rossz filmeket is, volt, hogy elment inkább sorozatepizódokat gyártani, de tény, hogy nem egy kimondottan rossz rendezővel van dolgunk. Igaz ami igaz, a legnagyobb patronát a Gépésszel lőtte el, és azóta mindenki ahhoz méri a szintet, ha előkerül a neve, de nem szabad! Shyamalan is ugyanebbe futott bele annak idején. Régóta tervbe volt már véve Anderson egy korábbi, 2001-es horrorfilmje, amit a múltkor jól meg is néztem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.