Manhattanre leszáll az éj / Night Falls on Manhattan [1996]

Sean Casey (Andy Garcia) előtt áll a nagy lehetőség, hogy jogi karriert fusson be. A rendőr édesapja és annak társa egy harlemi drogbárón készül rajtaütni, az akció viszont balul sül el, három rendőr életét veszti, Sean apja pedig súlyosan megsérül. Ő kapja meg az ügyet, amellyel rács mögé juttathatja Jordan Washingtont. A sikeres tárgyalás után lehetőségek egész tárháza nyílik meg Sean előtt, ezzel válik számára egyre világosabbá, hogy a rendőrség berkein belül milyen korrupciós ügyek folynak.

Ha azt mondom, Sidney Lumet, akkor joggal ugranak be olyan mesterművek, mint a 12 dühös ember, a Kánikulai délután, Serpico vagy épp a Hálózat. Sajnos Lumet a kilencvenes évekre már nem volt a régi. Ezzel úgy gondolom, gyorsan körülírtam a Night Falls of Manhattan-t is: nem rossz, nem rossz, de hiányzik a plusz. Példának okáért az imént felsorolt négy film mind rendelkezik azzal a fajta zsenialitással, amely miatt az ember joggal rajong Lumet munkásságáért. A fenntartott figyelem, a csavarok, röviden a garancia a rendező nevét illetően. Itt viszont mintha elfogyott volna a szufla.

Lényegében arról van szó, hogy a filmet két részre lehet szedni: az első felében láthatjuk Sean első komolyabb tárgyalását, és ezzel úgymond a felemelkedését. Ez a szál nagyon is működik, de idővel világossá válik, hogy mindez pusztán csak afféle felvezetés volt. Na de sebaj, utána ugyanis megkapjuk a korrupciós témát, és ezzel még nem is lenne semmi baj, ha nem fogyott volna el a puskapor, amit a film első felében ellőttek: elindulunk lefelé a lejtőn. A film túlontúl vontatottá válik, ugyan nem lesz nézhetetlen, de már annyira nem is tartja fenn az érdeklődést, mint amennyire az elején tette azt. Így az összkép meglehetősen felemás érzéseket vált ki. Két rövidebb filmet kapsz egyben: egy kezdő ügyvéd első sikeres tárgyalásáról, valamint arról, hogyan próbálják leleplezni a megfizetett zsarukat.

Nem lehet azonban elmenni az mellett, hogy Andy Garcia mennyire jót alakít. Sosem volt nagy kedvencem, de nem tartom rossz színésznek, mindenesetre tény, hogy itt nagyon átélte a szerepet. Ahogyan Ian Holm is remek, sőt, neki talán több jutalom-jelenet jutott, de Richard Dreyfuss-ról sem tudok rosszat mondani, szegény James Gandolfini pedig itt is egy hozzá nagyon is passzoló mellékszerepet játszhatott el.

Aki Lumet-től akar nézni valamit, annak inkább a még korábbi filmjeit javaslom: akár az ötvenes, hatvanas, vagy a hetvenes évekből szemezgessen kedvére. A Night Falls on Manhattan sem súrolja ugyan a nézhetetlenség határát, nem egy merénylet, sőt, vannak egész jó pillanatai, de könnyen felejthető darab.

6/10