Horns [2013]

Ig (Daniel Radcliffe) élete párját, Merrint (Juno Temple) brutálisan meggyilkolják. A srác az
elsőszámú gyanúsított, a helyiek nem is néznek rá jó szemmel. Egyik nap azonban történik valami: Ig arra ébred, hogy szarvai nőttek. Hamar kiderül, hogy a dolognak jelentősége van: aki csak Ig közelébe kerül, arra rátör az őszinteségi roham. Ha akarja, ha nem. Úgy dönt, ezt a képességét felhasználva próbálja előkeríteni a valódi tettest.

A közelmúlt egyik legvegyesebb érzelmeket kiváltó filmélménye nálam egyértelműen a Horns volt. Kicsit nehét volt dűlőre jutnom, hogy most akkor tulajdonképpen tetszett-e, vagy sem. Voltak nagyon jó pillanatai, sőt, maga a felütés, illetve az ezzel járó első jelenetsorok kifejezetten szórakoztatóak voltak. Már-már komédiába illő pillanatokkal is megörvendeztetett, de szerencsére nem zökkentett ki abból a tényből, hogy tulajdonképpen egy nagyon is komoly filmet nézünk.

Voltaképp műfajok keverednek jobbra meg balra: egy nyomozós szál, megpakolva egy meglehetősen szürreális képességgel, csipet humorral fűszerezve, illetve a főhős, Ig személyes drámája, vívódása is nagyon erősen jelen van. De nincs hiány néhány horrorisztikusabb momentumból sem. Na ez volna a Horns egyvelege, és, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem írható fel negatívumként ez a filmműfaji tobzódás. Hajtják előre a filmet, amely való igaz, hogy két órás, de szerencsére csak ritkán okoz unalmasabb perceket. Persze ekkor még nem tudjuk, hogy mennyi mindennek lesz később jelentősége.


De akkor jöjjön a fekete leves. Amely miatt nem tudom úgy szeretni ezt a filmet. Amely miatt azok a bizonyos vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Amiről még el is hiszem, hogy könyvben működött, és nem kétlem, hogy Joe Hill (Stephen King fia) ezt még jól is megírta regényben. A vége. Na nem az a bizonyos fordulat, mert az működötött, nagyon is működött. Hanem a finálé. Komolyan, én sok mindent elnézek filmben, de itt olyan szintű gyógyszergurulásnak lehetünk szemtanúi, hogy nem akartam hinni a szememnek. Legutóbb talán a Killer Joe esetében voltam így, hogy nem tudtam hova tenni a dolgokat, noha a Horns-ban nem szopnak csirkecombot bráner helyett, nem így próbáltam párhuzamot vonni, egész egyszerűen csak ez már nekem is sok volt. Nem lövöm le, hülye lennék, majd meglátjátok.

Mert tulajdonképpen egy ajánlható filmről van szó. Alexandre Aja megint egy nem éppen hétköznapi mozit pakolt le az asztalra, színesítve rendezői palettáját olyan filmek után, mint a Tükrök, a Sziklák szeme remake, a Magasfeszültség, esetleg a Pirahna 3D. Talán a legegyértelműbb kifejezés, amellyel a Horns körülírható: egyedi.

6/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]