Sin City: Ölni tudnál érte / Sin City: A Dame to Kill For [2014]

Johnny, a profi pókeres leül Roark szenátorral egy játékra, és alaposan meg is veri. Nem kellett
volna, ezzel ugyanis magára haragította a befolyásos bűnözőt. Dwight-ot volt szerelme, Ava keresi fel, akivel mindazon túl, hogy együtt voltak, nem túl felhőtlen a múltjuk, de a nő már nem bírja együtt újdonsült férjével, ezért volt szerelme segítségét kéri. A dolgok viszont nem várt fordulatot vesznek. Nancy pedig bosszút akar állni Hartigan haláláért.

Kilenc évvel ezelőtt Robert Rodriguez valami olyat tett le az asztalra, amit előtte még senki. Egy semmihez sem fogható képregény adaptációt, az alapanyaghoz teljes mértékig hű képi világgal, na de erre nem is olyan rég már kitértem. A rajongók folytatásért epedeztek, évekig ment a huzavona, hogy lesz második rész, ja nem, akkor mégse, vagyis várjatok, mégis... Eltelt kilenc év, és most megkaptuk.

A helyzet az, hogy a Sin City: A Dame to Kill For-on abszolút érezni a kihagyott éveket. Míg az első rész minden egyes momentumán ott van Rodriguez rajongása a képregény iránt, addig itt látszik, hogy valami megváltozott benne. Majd' egy évtized pörgött le, talán kellett a pénz a házhoz, vagy arra gondolt, "vágjunk bele, mielőtt meggondolom magam". De ki tudja, talán túl nagy rutint érzett magában, és azért lett ilyen összecsapott. Valóban ez a legmegfelelőbb szó rá.

Több esetben vagyok kénytelen felhozni mostanság egy filmnél negatívum gyanánt, hogy például sok az üresjárat, ennyivel és ennyivel lehetett volna rövidebb, stb. A Sin City esetében pont fordítva sült el: baromi feszesek a vágások, gyors a tempó, ám ezzel most sajnos kéz a kézben járt az is, hogy nincsenek normálisan felépítve a történetek. Túl sietős minden, pedig ezúttal tényleg időzhettek volna még úgy húsz percet, hogy korrektebben legyenek kibontva, esetleg lezárva a sztorik - lásd: a Johnny-s történet nagyon hülyén végződött, míg a Nancy-bosszú mintha csak úgy oda lett volna rakva a végére. Legjobban a Dwight-sztori jött be, ott viszont túl sok mindent akartak túl rövid idő alatt letudni. Lényegében az egész szkeccs-film jelleg mintha csak muszájból lett volna megismételve. Teljesen indokolatlan, és közel sem olyan kreatív, mint az első részben volt.

Felbukkannak régi, ismerős arcok: Mickey Rourke, Rosario Dawson, Jessica Alba, Powers Boothe, Bruce Willis (bár tény, hogy ő mindössze csak azért szerepelt, hogy még egy nagy névvel el lehessen adni a filmet), míg az újoncok frontját Josh Brolin, Joseph Gordon-Levitt, Eva Green erősítik, néhány olyan röpke mellékszereppel megspékelve, mint Ray Liotta, Christopher Lloyd, esetleg Lady Gaga. Ja, és Frank Miller, valamint Robert Rodriguez cameója zseniális!

De ne feledkezzünk meg egy nagyon fontos tényezőről: a látvány. Itt azért pontosan tudták, mit kell tenni ahhoz, hogy a vizuális élmény meglegyen. Sin City még mindig nagyon pöpecül néz ki, sötét és gyilkos hangulatot áraszt, egy mozgó képregény, a vér pedig természetesen... hófehér.

Ölni ugyan nem tudnék érte, de minden hibája ellenére egy teljesen nézhető darab. Egész egyszerűen csak jó pár lépéssel az elődje mögött kullog. Hiányzott az a fajta extázis, amit kilenc évvel ezelőtt éreztem, és amit mind a mai napig érzek, ha újra megnézem az első részt. Hangulatilag rendben van, akad néhány jobb duma, ellenben Marv jellemén sokat tompítottak. Ebből bizony nem lesz kult.

6/10