Locke [2013]

Ivan Locke (Tom Hardy) a meló végeztével kocsiba ül, és útnak indul. Útja során szinte folyamatosan telefonál különböző emberekkel és mi ezen hívásokból rakjuk össze a férfi sorsát, ami jelen helyzetben közel sem irigylésre méltó. Munka, család, miegymás. Röviden: az ember, akinek hirtelen minden szar összejött. Ő pedig próbálja helyre rakni a gyenge léceken rezgő életét, ami bármelyik pillanatban eldőlhet.

Steven Knight legújabb filmje nem más, mint Tom Hardy one-man show-ja. Igazi monodráma, tulajdonképpen az első, körülbelül húsz másodpercet leszámítva, amíg Ivan kocsiba nem pattan, az egész film az autóban játszódik, más szereplőt nem látunk egyszer sem, csak a hangjukat halljuk. Mondanom sem kell, hogyha választani kéne egyetlen egy filmet, amivel igazán ne lehet határolni Hardy színészi képességét, akkor az a Bronson és a Warrior mellett abszolút a Locke. Ül a volánnál és színészkedik. Nem is kell ennél több, ha még így is képes lekötni az embert.

Az író/rendező ezúttal igencsak magasra tette a lécet, igaz, mindössze csak a második mozijáról beszélünk, és a Hummingbird-öt nem is volt nehéz felülmúlni. A Locke-nak pedig bőven helye van olyan kamaradrámák mellett, mint a Man from the Earth vagy épp a Sunset Limited. És ebben a filmben tényleg minden a helyén van. Adott egy remek forgatókönyv, amibe ennél jobban nem igazán akarok belemenni, úgy gondolom, hogy a film akkor talál be a legjobban, ha csak annyit tudsz, amennyit fentebb már leírtam. Az operatőri munkáért is jár a virtuális high-five. Remek kameraállások, gyönyörű fényképezés. A hangulat pedig... Nos, közel sem lenne ilyen jó film, ha a Locke nappal játszódna, de mivel már lement a nap, így az éjszakai fless az, ami átjárja a néző minden zsigerét. Kellően mélabús, pont, mint a címszereplőnk is, tekintettel a helyzetére.


Tom Hardy pedig a nagybetűs SZÍNÉSZ, aki egy tekintettel, egy pillantással, egy mosollyal, egy arcrezdüléssel eladja nekünk a filmet: hiába Steven Knight parádés háttérmunkája, ez akkor is Hardy filmje. Ha eddig nem győzött meg (na jó, a Warrior után vicces ezt leírni), akkor itt majd megfog.

Sallangoktól mentes kálvária az egész film, amit szerencsére nem is nyújtottak el (85 perc igazán semmiség): ennyit akartak elmondani, ennyi fért bele. Tartja a tempót, és tekintettel a koncepciójára, hiába játszódik egyetlen egy autóban, hiába láthatunk egyetlen arcot az egész filmben, unalomra mégsem ad okot. Az elejétől a végéig képes volt lekötni, amire észbe kaptam, addigra pedig már a stáblista pörgött, én pedig csak ültem, bámultam magam elé, miközben elismerő bólogatás közben vontam le a következtetést: az elmúlt idők egyik legjobb filmjét láttam.

8/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]