22 Jump Street - A túlkoros osztag [2014]

Ahogy azt Jégkocka barátunk az első rész végén megígérte, Schmidt és Jenko ezúttal egyetemre mennek. A protokoll egyszerűnek tűnik, miszerint "csináljátok azt, amit régen, az úgyis működött", lévén, hogy ezúttal is drogárusítás van a dologban. A két idióta neki is vág a felsőoktatásnak, órákra járnak, nagyon hamar beilleszkednek, kapásból van is egy nyom, amin elindulhatnak, de szembesülniük kell néhány olyan dologgal is, amire nem számítottak...

Hagyjuk a körítést: ez a film piszok jó.

Ugyanazt a felüdülést éreztem a végén, mint anno a 21 Jump Street esetében. Hőseink ugyanolyan idióta poénokat szállítanak, és ezúttal sincs szinte egyetlen olyan pillanat sem, ami komolyan van véve. Még ha elsőre úgy is tűnik, hogy na most akkor drámai jelenet jön, te csak ne dőlj be, valaki úgyis beszól és/vagy csinál valami nem odaillőt. Ahogy azt elvárjuk.


És én pontosan ez miatt szerettem az első részt is: mert végtelenül laza. Hiába vannak sokszor gyermeteg és fárasztó poénok, ha tetszik, ha nem, a két főszereplő, illetve a köztük működő kémia tehet róla, hogy semmi abszurdumon ne akadjak ki. Régen láthattunk ennyire kedvelhető párost, pedig én anno nem gondoltam volna, hogy pont Hill és Tatum lesz az, akik ilyen jól képesek lesznek elvinni a hátukon egy ennyire komolytalan akció-vígjátékot.

De tisztázzuk le: a recept ugyanaz, mint az első résznél. Suli, beépülés, nyomozgatás, sőt, ezúttal is van egy jelenet, amikor beállnak a cucctól. És tényleg nem arról van szó, hogy csak majdnem olyan, mint az 21 Jump Street volt, amelyre esetleg kikacsintunk, utalgatunk, ésatöbbi. Nem. Ez szinte ugyanaz. És ebbe könnyen bele lehetett volna sülni. Szerencsére nem önismétlés lett a vége, inkább egy amolyan feltubrózott nosztalgikus élmény, ami képes az újdonság varázsával is hatni. Magas fokon működik a dolog, így kell folytatást csinálni.


Néhány új adalék azért képbe került, ilyen például a párkapcsolati probléma. Igen, direkt írtam párkapcsolatit, mert való igaz, hogy itt voltaképp a barátságukról van szó, de minden egyes ezzel foglalkozó jelenetben ez úgy van előadva, mintha ők egy pár lennének. Még terápiára is elmennek...

Schmidt és Jenko mellett a régi arcok is feltűnnek, igen, többek közt az előző rész lesittelt arcai is cameóznak néhány perc erejéig. De a rendőrfőnök Nick Offerman, valamint Ice Cube is szintén jelen van. Utóbbi ezúttal egy bizonyos szál miatt még több teret kap, mint legutóbb. És higgyétek el, egyetlen arckifejezéssel végignyomott színészi karrier ide vagy oda, de Cube bácsi úgy lubickol ebben a szerepben, mint talán soha semmi másban eddig.


Humor terén szintén hozzák azt, amit elvárunk. Popkultúrális fricskáktól, kikacsintásoktól ("olyan az irodája, mint egy jégkocka...") nem mentes, bölcsis szintű veszekedések, amiken egy idő után már csak azért nevetsz, mert nem hiszed el, hogy még mindig ezen vitáznak - értem ez alatt a fináléban minden idők legblődebb férfi-nő bunyóját.

Ilyen az, amikor a készítők tisztában vannak azzal, mibe vágták a fejszéjüket. Nem akartak újítani, tisztában voltak vele, hogy pár éve mit tettek le az asztalra, a folytatással pedig azoknak akartak kedveskedni, akik jól szórakoztak az első fordulón. Kicsit megfűszerezték, de pont ettől nem dőlt bele a saját kardjába. Iskolapélda lehetne, hogyan készíts második részt. Régen nevettem ennyit.

A film végeztével azonban ne keljetek fel, hiszen megkapjuk a valaha volt legviccesebb stáblista közbeni jelenetsorokat. Még egy cameo is becsúszik, amin már tényleg készen voltam, mint a mateklecke.

8/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Közelebb / Closer [2004]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]