Szabotázs / Sabotage [2014]
Átok ülne Arnold Schwarzeneggeren? Vegyük azt, hogy David Ayer első három filmje többé-kevésbé jóra sikerült: volt, amelyik faszábbra, volt, amelyik simán csak korrektre. Aztán itt van nekünk az Osztrák Tölgy, aki a nagy visszatérése óta elkövetett filmszerepeivel nem egy dicséretre méltó felemelkedést futott be. Majd Ayer úgy gondolta (akinek még mindig jó filmjei vannak), hogy akkor itt az ideje Arnolddal közösen is dolgozni. A végeredmény pedig kritikán aluli lett. Átok ül Arnold Schwarzeneggeren.Na de még mielőtt mindent Arnoldra kennénk, természetesen a film nem miatta lett rossz. Sőt, az elsődleges félelmem, amit az előzetesek tápláltak belém, miszerint Schwarzi valahogy nem fog illeni ebbe a környezetbe, szerencsére nagyon hamar elillant. Ő a rangidős, a drogelhárító osztag feje, aki összetartja a csapatot, szivarozik, szigorúan néz, köp néhány egysorost: a tipikus Arnoldot kapjuk kérem szépen. Ami mellett azonban ha akarnék, se tudnék elmenni, az maga a szomorú tény, amit sajnos sokan elfelejtenek, mégpedig, hogy öreg. Nagyon öreg.
De oké, ezen is túlesünk, elvégre gyerekkorunk egyik ászáról van szó, aki nélkül nem létezett VHS-gyűjtemény, és akit akárhogy is, de szívesen látunk, kivéve ha állapotos. Egy DEA-osztagot láthatunk, akik rajtaütnek egy drogkartellen, ahol kemény tízmilliót is találnak kápéban. A küldetés letudva, a zsetonnak azonban nyoma vész. Nem lehet kérdés, hogy a hunyó a csapatból valaki. És nem csak a felettesek szorongatják őket, ráadásképp valaki egyesével elkezdi levadászni őket.
IMDb ide vagy oda, lehet akármekkora részvétel egy film szavazatát illetően, ha előzetesen bízok egy produkcióban, akkor teszek az alacsony pontszámra. És a Sabotage esetében a film első felében csodálkoztam, mire ez az alacsony pontozás, majd úgy a közepe körül sikerült megértenem. De, hogy felrakjam a pontot az i-re: a végére már sokalltam is. Ha Ayer így képzel el egy R-kategóriás akciófilmet, akkor gratulálok, rossz helyen kopogtatsz barátom. Öt perc nem telik el ugyanis káromkodások nélkül, vér és belső szervek szinte az arcunkba tolva, mindez a lehető legöncélúbb módon. "Oké, akkor legyen egy durva akciófilm, de tudjátok, olyan nagyon durva" - körülbelül ez lehetett a mentalitás.
Nem kell sakkmesternek születned ahhoz, hogy idővel rávágd, ki lesz a hunyó. Még akkor sem, ha az osztag nagy részével egyszerűen képtelen vagy azonosulni, és nem is nagyon érint meg, ha valamelyikük éppen elhullik. Ha ez nem lenne elég, még megkapjuk a szokásos kétdimenziós, elcsépelt karaktereket, mindenki baromi cool, mindenki tökös, velük senki sem szarozhat, meg amit akartok. A cselekmény pedig... olyan amilyen. Egész egyszerűen kiszámítható, már-már pofátlanul, de mégsem teljesen kihasználva az alapkoncepció adta lehetőségeket. Néhány vágási megoldás nekem sokszor túlságosan zavaros volt, de könnyen lehet, hogy ennél a résznél bennem volt a hiba.
Az, hogy Schwarzeneggerrel nem volt probléma, már említettem feljebb. Megtölti a vásznat, színészkednie nem kell sokat, hozza a formáját. Worthington, mint kopasz Ganxsta Zolee (könnycsepp tetkó + fonott szakáll) szintén ez a kategória. Láthatjuk továbbá Josh Holloway-t, Terrence Howard-ot, de valójában ők sem húzták le a szintet. Nem úgy, mint... Mireille Enos. Gyerekek, ez a csaj borzasztó volt a drogfüggő p*csa szerepében. Elhiszem, hogy egy főleg ellenszenves figurát kellett eljátszania, de még azt is katasztrofálisan művelte. Tökéletes iskolapélda, hogyan ne csináld.
A Sabotage részemről David Ayer legrosszabb filmje eddig, talán ősszel a Fury visszaadja a belé vetett hitem, ami valahol az End of Watch-nál teljesedett ki. Megvannak néhány jellegzetes védjegye itt is, de ezek pont annyira vannak jelen, hogy ne tévesszük el, hogy egy Ayer-filmet nézünk, hozzá nem tesznek az élményhez. Ha rám hallgattok, kétszer is meggondoljátok, rászánjátok-e az időt.
4/10
***
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Regisztráció nélkül is hozzászólhatsz a bejegyzéshez.