Oculus [2013]

Kéne már egy jó horrorfilm. És valljuk be, jó horrorfilmek nem igazán készülnek, esetleg évről évre van egy vagy kettő, ami jobb, mint az átlag felhozatal. Persze ez is, mint minden más szubjektív, kinek mi jön ugye be, ki mitől fél, és lehet, hogy velem van a baj, de személy szerint már nagyon nehezen tudok rettegni filmtől. Az Oculus esetében konkrétan minden adott volt ahhoz, hogy végre megkapjuk az arcunkba a magunkét, és aláírom, hogy vannak jó megoldások benne, csak éppen minden horrorfilm alapja, a félelem az, ami elmarad.

Az alapfelütés abból áll, hogy van egy tükör, amely már évszázadok óta "szedi áldozatait". A tulajdonosai mind furcsa halált haltak. A történet főszereplője a testvérpár Tim és Kaylie, akik gyerekek voltak még, amikor is az a bizonyos tükör a szüleik birtokába került. Mondanom sem kell, a dolognak rossz vége lett, apu és anyu meghaltak, Tim pedig egy intézetben kötött ki. Évekkel később, amikor kiengedik, nővére azzal fogadja, hogy sikerült megszereznie a tükröt, és itt az alkalom, hogy végre elpusztítsák - mondanom sem kell, hogy csak úgy simán összetörni nem lehet.

De, hogy egy mondatban összefoglaljam, miért is olyan veszélyes az a bizonyos tükör: ha a hatósugarában vagy, nem feltétlenül azt és azzal csinálod, amit te magad éppen hiszel. És ez, akárhogy is, de piszkosul tetszetős alapötlet. Az Oculus két síkon játszódik: az egyiken láthatjuk, mi történt régen, amikor Tim és Kaylie még gyerekek voltak, és új házba költözve hozzájuk került a tükör. A másikon pedig már napjainkat mutatják, amikor is revansra készülnek az antik tárgy ellen.


Sajnos hiába az érdekes alapfelütés, jobb szó nincs a filmre, minthogy unalmas. Bár, mint ahogy azt említettem, akadtak jó megoldások, viszont nem egyszer kellett az órámra pillantanom, sokkal kíváncsibb voltam arra, mennyi idő van még vissza a játékidőből, minthogy mi fog történni a továbbiakban. Ebben a félelem teljeskörű hiánya is szerepet játszik, na meg az a néhány üresebb járat, amelyek a gyengébb pillanatokat okozzák. Ez azért is gáz, mert ha úgy vesszük, két sztorit is kapunk az egyben, miközben maga a film összesen 104 perces, ami valljuk be, nem túl hosszú. Sajnos színészi alakítások terén sem kapunk kiemelkedőt, azt senkire sem tudnám mondani, hogy annyira rossz lett volna, de Oscarra sem ezért fogják jelölni a színészeket.

Nem tudom pontosan, hogy mit vártam a filmtől, azt viszont tudom, hogy nagyon ki vagyok már éhezve valami borzongásra, amit az Oculus... hát nem adott meg, de sajnos még annyit sem, amennyit egy átlag horrortól kapnom kellett vona. Akadt néhány momentum, amikor felkaptam a fejem, hogy 'akkor most hátha...', de idővel újfent csak legyinteni tudtam.

5/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]