Halhatatlan szeretők / Only Lovers Left Alive [2013]

Már megint a vámpírok. Nem is csodálom, hogy az embernek csömöre van attól, amit régen annyira szeretett. De jött Jim Jarmusch, aki megmutatta, hogy milyen is egy "reális" vámpír sztori. Hülyén hangzik tudom, de ha logikusan belegondolunk, akkor a több száz éve köztünk élő vérszívóknak messze nem az a legnagyobb bajuk, hogy megküzdjenek egy lány kegyeiért a helyi farkasemberrel, sokkal inkább az, hogy milyennek is látja ennyi év után a mi világunkat.

Arra fel kell készülni, hogy aki tömegfilmet akar látni, az rossz helyen kopogtat. Aki viszont tudja, hogy egy JJ-film milyen élménnyel képes szolgálni, annak nem lesz meglepetés, amit lát. Lassú, komótos mesélés, hosszú jelenetsorok, sokszor nem is az a fontos, hogy mi történik (már ha történik valami egyáltalán), sokkal inkább a hangulat, az atmoszféra, a zenék. És ebben piszkosul ott van az Only Lovers Left Alive.

A karaktereknek mélysége van, hatásvadász elemeknek helyük nincs. Aki pedig még mindig dédelgeti otthon a Twilight könyveit, valamint a filmek is ott virítanak a polcain, az ezt a filmet a pokolba fogja kívánni. Vámpírfilm felnőtteknek, szerelmes sztori nem primitív szinten.

Joggal rá lehet mondani, hogy unalmas, de ez megint csak szubjektivitás kérdése. Messze nem egy tucatfilm. Jarmusch eddig talán soha nem látott módon vízionálta nekünk a vámpírokat, akik az embereket csak "zombiknak" csúfolnak, a vérre pedig úgy vágynak, mint junkie a cuccra. Sőt, az a fajta eufória, amit az újabb véradag magukhoz vételekor éreznek, szintén csak erre a hasonlatra enged következtetni. Hiába nincs lineáris cselekménye a filmnek, nem próbál eljutni a-ból b-be, pont ez miatt éri el azt a hatást, amit Jarmusch közvetíteni akart.


A két főhős, Adam és Eve (igen, jól olvastad) is csak tengődnek a világban, amiért egyáltalán nincsenek oda. Idővel persze megjelenik Eve húga, Ava, aki kis időre, de felforgatja a páros világát. Ez volt az a szál, amit abszolút feleslegesnek éreztem.

És most jön az a rész, hogy minden elismerésem Tilda Swinton-é és Tom Hiddleston-é. Akinek Hiddleston eddig csak Loki-t jelentette, az most rájön, hogy hiába ő a legjobb Marvel-főgonosz, az a szerep egy piskóta ennek az embernek, amit a kisujjából kiráz a legmélyebb álmából felébresztve. Itt jegyezném meg, hogy akárki is lesz Hiddleston szinkronhangja itthon, de tényleg, bárki... ezt a filmet tilos lesz magyar hanggal nézni. Úgy haza fogja vágni Adam karakterét, mint a huzat. Én szóltam. És ugye Tilda Swinton, akit ezúttal sem tudok egyetlen rossz szóval sem illetni. Igazából két olyan színészről beszélünk, akik a puszta jelenlétükkel képesek voltak uralni a vásznat két órán keresztül.

Nem egy könnyű darab, ezt aláírom. Sallangoktól, kliséktől és minden nemű tucatfilmes elemektől mentes élmény, egy olyan szerelmes sztori, amire csak egy szó van: szép. És nem is kell tovább ragozni. Azt nem mondom, hogy Jarmusch feljebb lépett egy szintet, de tény, hogy szükség volt egy vámpír sztorira ilyen megközelítésből is.

7/10


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Found Footage filmek

Közelebb / Closer [2004]

A ház hideg szíve / The Haunting [1963]

Péntek 13 / Friday the 13th [2009]